Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

elhelyezése, illetve felújítása stb.), eredményesen járultak hozzá már eddig is Kölcsey emlékének ébrentartásához. Irodalom: Szauder József: Kölcsey Ferenc, 1955. Csorba Sándor—Takács Péter: Kölcsey és Szatmar megye. Nyíregyháza, 1988. Remény és emlékezet. (Szerk.: Taxner-Tóth Ernő és Merva Mária. Bp—Fehérgyarmat, 1990. Taxner-Tóth Ernő: Kölcsey és a magyar világ. Bp. 1992. Szalay László (Buda, 1813. április 18—Salzburg, 1864. július 17.) Korán özvegységre jutott édesanyja nevelte. A gimnáziumot Budán és Székesfehérváron, az egyetemet Pesten végezte. Már 14 éves korában költeménye jelent meg a Hasznos Mulatságok című folyóiratban. Pályáját versekkel és elbeszélésekkel kezdte, ezekkel azonban maga is elégedetlen volt, ezért figyelme a jogtudomány és a történelem felé fordult. 1831-32-ben Kölcsey mellett volt patvarista Csekén. 1838-ban, 25 éves korában a Magyar Tudós Társaság rendes tagjává választotta. 1838 és 40 között hosszabb utazásokat tett Nyugat-Európában. 1844-ben, Kossuth Lajos után ő lett a Pesti Hírlap szerkesztője. Szoros barátságba került Eötvös Józsefiéi, a centralisták egyik vezéralakja volt. 1861-ben a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárává választották. Fontosabb művei: Magyarország története. 1—4. Lipcse, 1852—54. Magyar történelmi emlékek. 1—5. Pest, 1856—65. Irodalom: Eötvös József: Emlékbeszéd Szalay László fölött, 1865. Angyal Dávid: Szalay László emlékezete, 1814. R. Várkonyi Ágnes: A pozitivista történelemszemlélet a magyar történelemírásban. 1—2. 1973. Obernyik Károly (Kömlőd, 1815. október 22—Pest, 1855. augusztus 17.) Apjának halála után, édesanyjával kisgyermekkorában Hajdúnánásra költöztek. Tanulmányait Debrecenben végezte. 1837-ben Kölcsey Kálmán nevelőjeként került Csekére, egyúttal azonban joggyakornok is volt Kölcsey Ferenc mellett. 1841-ben tanítványával és annak édesanyjával Pestre költözött. Itt hamarosan bekapcsolódott az irodalmi életbe, szoros barátságba került Petőfivel, tagja lett a Tizek Társaságának. Elbeszéléseket is írt, igazi sikereit azonban drámáival aratta. Ezek többségét a Nemzeti Színházban mutatták be. Kölcsey Kálmán halála után (a szabadságharcban esett el), 1849-ben az özveggyel visszatért Csekére. Nem maradt ott sokáig, mégis valószínű, hogy gyöngédebb szálak fűzhették tanítványa édesanyjához, mert Kölcsey Ádámné