Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

irodalmi érdeklődésű jurátusokat, patvaristákat Csekére {Obernyik Károly, Szalay László, Pap Endre stb.). Gazdag és sokrétű életművének nagy részét Csekén alkotta, így érthető, hogy írásaiban gyakoriak a helyi vonatkozások. 1823. január 22-én itt írta a Himnuszt, amely 1844-től Erkel Ferenc zenéjével nemzeti himnuszunk lett. Itt született a Zrínyi dala (1830), a Zrínyi második éneke (1838), A szatmári adózó nép állapotáról (1829) című szociológiai tanulmánya, Parainesis Kölcsey Kálmánhoz (1834) című szellemi végrendelete, s még sok-sok verse, tanulmánya, beszéde és naplójegyzete. A Kölcsey halála óta eltelt több mint másfél század alatt — ha nem is mindig egyforma buzgalommal — a szűkebb haza, Szatmar — Trianon óta a határ mindkét oldalán — mindig igyekezett ápolni a Himnusz költőjének emlékét. Egykori kúriájának helyén ma róla elnevezett művelődési ház áll, amelyben egy ízlésesen berendezett Kölcsey Emlékmúzeum is található. A ház előkertjében a Himnusz születésének 150. évfordulóján felavatott ülőszobor emlékeztet a költőre (Marton László alkotása). Nem messze tőle található Kölcsey régi síremléke, egy derékba tört márvány oszlop, amely 1938-ig a költő nyughelyét jelölte. Halálának századik évfordulóján hamvait exhumálták és földi maradványait a fehér márványból készült klasszicista síremlék kriptájában helyzték el a csónakos fejfáiról híres műemléktemetőben. 1988. szeptember 23-án Fehérgyarmat központtal, de országos jelleggel Kölcsey Társaság alakult. Azóta ez a társaság fogja össze nagyon sikeresen a Kölcsey-kultusz ápolását. Rendezvényei, kiadványai, társasági füzetei, különböző kezdeményezései (pl. a Magyar Kultúra Napja, országos televíziós vetélkedő, emléktáblák és szobrok