Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Önálló műve: Beszélni muszáj! (Gyakorlati retorika.) Miskolc, 1994. Irodalom: Margócsy József: Beszéni kell, sőt: muszáj! Kelet-Magyarország, 1994. július 4. Lothár László (Szombathely, 1936. június 8.) Családi neve Lothringer. Gimnáziumi tanulmányait Körmenden végezte, ahol Lator László volt az egyik tanára, akinek meghatározó szerepe volt irodalmi érdeklődésének, különösen pedig műfordítói ambícióinak felkeltésében. Érettségi után a debreceni egyetemen szerzett magyar—francia szakos tanári oklevelet. 1958-tól Nyíregyházán tanított a Zrínyi Ilona és a Kossuth Lajos Gimnáziumban. Ekkor jelentek meg első műfordításai az Európa Könyvkiadó különböző antológiáiban, majd önálló kötetben is. 1962-ben Budapestre került, ahol előbb a Munkaügyi Minisztériumban, később az Országos Pedagógiai Intézetben dolgozott. 1974-től a Magyar Pen Klub titkára és a Csonka János Szakközépiskola tanára. Többek között Puskin, Ronsard, Alfred de Vigny, Carducci, és Garcia Lorca verseit fordította magyarra. Önállóan megjelent műfordításkötete: Boileau: A pulpitus, 1961. Kósa Ferenc (Nyíregyháza, 1937. november 21.) Elsősorban filmrendezőként tartják számon, de a tollnak is elhivatott mestere. Filmjeit nemcsak rendezte, többnyire a forgatókönyveket is ő maga írta, esetleg társszerzőkkel (Csoóri Sándorral, Sára Sándorral) közösen alkotta. Nyíregyháza peremén, a Kisteleki szőlőben született, ahol valamivel korábban Váci Mihály is a világra jött. Nem a véletlen, hanem a mélyről jöttek közös élményvilága lehet a magyarázata, hogy őt is ugyanaz az elkötelezettség és vágy feszítette mindig, mint Vácit: „beszélni azok helyett, akiknek nincs módjuk vagy képességük az önkifejezésre." Már általános iskolában az irodalom érdekelte mindennél jobban, körülményei folytán azonban gimnázium helyett közgazdasági technikumba került. Végül is szerencséje volt azonban. Almási László személyében olyan irodalomtanárt fogott ki, akitől megkapott mindent, amit a gimnáziumtól remélt. Egyetemre többszöri próbálkozás után sem vették fel, 1958-ban azonban bekerült a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Már első filmje, a Tízezer nap is hatalmas sikert aratott. Itthon, különböző aggályoskodások miatt két évig kellett várni a bemutatására, a cannes-i filmfesztiválon