Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

előadó históriás énekek. Ezek közül a nevezetesebbek: Buda veszéséről és Török Bálint fogságáról 1541); Eger vár viadaljáról való ének (1553); Budai Ali basa históriája (1553). Enekmondó útjain, mint „a török világ riportere" sokfelé megfordult. 1548ban Nyírbátorban is járt Báthory András udvarában. Részben itteni élmények alapján is, itt fejezte be Sokféle részögösről (1548) című humoros—szatirikus oktató költeményét, amelyben nem éppen hízelgőén nyilatkozik az udvarbírák fukarságáról: Az bort isten nagy jó végre nékünk terömté Mértékletösségvel véle élnénk, engedé, Józanságval minden őtet szépön dicsérné. Bátor igyunk az jó borban, jó kedvet vegyünk, Istenünknek, nemzetünknek csak mi ne vétsünk, Ha külömben cseleködünk, lelkünkben veszünk. Az ki szörzé, neve Sebestyén szóméhságában, Nyírbátorban ezerötszáz és negyven nyolcban Udvarbírák bort nem adnak, vannak átkjában. Históriás énekeit 1554-ben Cronica címmel Kolozsvárott adta ki Heltai Gáspár nyomdájában. Ennek előszavában fogalmazta meg sokszor idézett ars poeticáját: „... sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam, az mi keveset írtam, igazat írtam." Hosszabb kassai tartózkodás után Nádasdy sárvári birtokán halt meg 1556-ban. A nyírbátoriak, szerencsére, nem vették zokon Tinóditól az inkább a műfaj sajátosságaiból, mint valóságos sérelmekből táplálkozó szemrehányásait, főként az utóbbi évtizedekben valóságos Tinódi-kultuszt alakítottak ki városukban. Az 1967 óta minden év nyarán megrendezésre kerülő országos hírű Zenei Napok központi alakjává Tinódi vált. A hangversenyek színhelyére, a műemlék református templomba Kiss István szép Tinódi szobra előtt juthatunk be, s közben Farkas Ferenc Tinódi-dallamokra komponált torony-