Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Négy gyermekük született, házasságuk azonban nem volt boldog. Jósika nem érezte jól magát a nyírségi urak kisszerű világában, mindig Erdélybe vágyott, felesége viszont Erdélyben nem tudott megszokni, mindig visszavágyott a nyíri homokra. Később el is váltak. Jósika ezután felváltva Erdélyben és Pesten élt. Első írói sikerét az Abafi című történelmi regényével aratta 1836-ban. Ettől kezdve gyors egymásutánban jelentek meg újabb regényei. A szabadságharc alatt fontos szerepet vállalt, ezért a bukás után menekülnie kellett. Második feleségével. Podmaniczky Júliával Brüsszelben telepedett le. írói tevékenységét az emigrációban is tovább folytatta. Munkásságának rendkívül fontos szerepe volt a magyar regény fejlődésének történetében. 1864-ben Brüsszelből Drezdába költöztek át. Emlékiratát már ott írta 186465-ben. Ez az önéletrajzi műve, sajnos, befejezetlen maradt, de a napkori évtizedekről írt fejezetek — érthető elfogultságai ellenére is — rendkívül becses adalékok számunkra. Színes és eleven képet rajzolnak a korabeli nyírségi nemesi világról. Napkoron az egykori Kállay-, a későbbi Czukor-, illetve Gyulaházi-féle kastély homlokzatán 1985. május 5-e óta emléktábla hirdeti, hogy 1818 és 1936 között ott élt Jósika Miklós. Fontosabb művei: Abafi, 1836; A csehek Magyarországon, 1839; Zrínyi, a költő, 1843; Egy kétemeletes ház Pesten, 1847; Eszther, 1853; Klára és Klári; Várt leány várat nyer, 1865; Emlékirat, 1865. Lásd még: Csenger. Irodalom: Dézsi Lajos: Báró Jósika Miklós, 1916. Radnóti Miklós: Jósika Miklós Bécsben, Jósika Miklós Brüsszelben. Tanulmányok, cikkek. 1956. Nagy Miklós: Jósika regényei 1850 után. Itk. 1984. Lekli Béla: Napkor község báró Jósika Miklós emlékiratában. Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás III—IV. Nyh. 1982. Katona Béla: Jósika Miklós Szabolcsban. Kelet Felől, 1994. 2. sz. Jósika Géza (Nagykálló, 1824. augusztus 23—Kolozsvár, 1888. július 24.) Jósika Miklós és Kállay Erzsébet fia volt. Gyermekkorát Napkoron töltötte. Iskoláit Pesten és Kolozsvárott végezte, utána Marosvásárhelyen volt joggyakornok. 1848ban közvitéznek állott be a Mátyás huszárokhoz. Erdélyben, Bem oldalán küzdötte végig az egész hadjáratot. Részt vett a piski csatában is, előbb főhadnagyi, majd századosi rangban. A szabadságharc bukása után — szülei akkor már elváltak — anyai rokonainál, Napkoron tartózkodott, később azonban az egyik Jósika-birtokra, Branyicskára került. Ott gazdálkodott, de részt vett Hunyad megye közéletében is. Sokat utazott. Emigrációban élő apját is többször meglátogatta Brüsszelben, illetve Drezdában.