Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

zium alsó négy osztályát Kallóban járta. Korán kezdett verselni, s szívesen szavalt az iskolai ünnepélyeken. Nyíregyházán érettségizett, majd a budapesti egyetem jogi karán szerzett diplomát. Az első világháborúban az orosz fronton harcolt, főhadnagyi rangban és több vitézségi éremmel került haza. A háborúból kiábrándult, ezért lelkesen köszöntötte a forradalmakat. 1919-es magatartása miatt néhány hónapra internálták. Hazatérése után Strausz Mihály irodájában lett ügyvédjelölt, majd a vizsgák letétele után társa főnökének. A 20-as, 30-as években sokat utazott NyugatEurópában. Nem lett gazdag ember, de polgári foglalkozása gondtalan megélhetést biztosított számára. Kötetei sorra megjelentek, a fővárosban is számon tartották. Többek között Színi Gyulát, Pap Károlyt és Nagy Lajost nevezhette barátjának. Az utóbbi többször vendégeskedett is nála Nagykállóban. Tapasztalatairól hűségesen beszámolt a pesti sajtóban. Legismertebb itteni fogantatású írása, a Például Nagykálló. Ezek a kapcsolatok nem igen váltak a házigazda javára. Nagy Lajos látogatásai rendszerint azzal végződtek Kelen László számára, hogy hetekig zaklatták utána a csendőrök. 1944 tavaszán, a zsidók deportálásakor nem volt otthon, éppen kórházban feküdt. Végül azonban mégis elvitték, halálának körülményei máig is tisztázatlanok. Művei: Magány, 1913; A nyírfák dalolnak, 1927; Bocsásd a szélnek, 1931; Az emlék felé, 1934; Férfikor, 1937. Korunk hase és Apokalipszis című drámái kéziratban maradtak. 1993-ban, születésének centenáriumán emléktáblával jelölték meg Kelen László egykori lakóházát. Lásd még: Nyíregyháza. Irodalom: Gordius László: Kelen László versei. Nyugat, 1913. Komlós Aladár: A nyírfák dalolnak. Nyugat, 1928. Valter Ede: Az emlék felé. Forrás, 1934. Rákos Sándor: Nagy Lajos a kórházban. Művelt Nép, 1959. 29. Bodor Sándor: Kelen László.Szabolcs-szatmári Szemle, 1968.2. Merényi Oszkár (Tótsóvár, 1895. június 18—Budapest, 1981. március 19.) 1919 tavaszán, a cseh megszállás elől menekülve, kaposvári tanár lett. A Tanácsköztársaság idején lelkesen támogatta a forradalmat. Gyűléseket szervezett, előadásokat tartott. A bukás után két kollégáját több évi fegyházra és hivatalvesztésre ítélték. O mint harmadrendű vádlott, büntető áthelyezéssel és illetménymegvonással megúszta, így került 1920-ban Nagykállóba, ahol két évig tanított a gimnáziumban. Új környezetével nem tudott megbarátkozni, pedig itt kötött házasságot. Mindent elkövetett, hogy visszakerüljön Kaposvárra, s két év után ez sikerült is neki. Az 1922—23-as tanévben már újra kaposvári tanár lett.