Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Az itt töltött két év nem hagyott benne mélyebb nyomokat, később nemigen emlegette. Lásd még: Nyíregyháza Irodalom: Merényi Oszkár Emlékkönyv. Kaposvár, 1981. Sárkány Oszkár (Budapest, 1912. október 9—Ukrajna, ? ) 1930-ban érettségizett, majd a budapesti egyetemen szerzett magyar—francia szakos tanári oklevelet. Ezután néhány évig a nagykállói gimnázium tanára volt. A háború alatt munkaszolgálatra hívták be, s 1943-ban Ukrajnában tűnt el. A tanári munka mellett kezdettől irodalomtörténeti kutatásokkal is foglalkozott. Cikkei, esszéi főként az Apolló és a Független Színpad című folyóiratban jelentek meg. Legfőbb kutatási témájának a magyar és cseh irodalmi kapcsolatok történetét tekintette. A cseh nyelvet is megtanulta, hogy a forrásokat eredetiben és az eredeti helyszíneken tanulmányozhassa. Önálló kötetei: A tájeszmény változásai a magyar költészetben Petőfiig. 1935; Válogatott tanulmányok. (Szerkesztette: Sziklay László. 1974.) Irodalom: Gál István: Sárkány Oszkár, a cseh-magyar irodalmi kapcsolatok története. Irodalmi Szemle, 1968. Szalatnai Rezsó: Sárkány Oszkár válogatott tanulmányai. Magyar Nemzet, 1974. december 1. Berkes Tamás: A magyar bohemisztika történetéből. Irodalmi Szemle. 1991. Kovai Lőrinc (Szentpétervár, 1912. december 1—Budapest, 1986. február 21.) Apja lengyel származású orosz forradalmár volt. Korai halála után anyja egy magyar hadifogoly, Kovai András felesége lett, aki a háború után gyermekével együtt Magyarországra hozta. így lett Wavrzyniec Zakrewskíből Kovai Lőrinc. Hódmezővásárhelyen érettségizett, majd a szegedi egyetemen szerzett tanári diplomát. Rövid ideig Ungváron, majd az 1939/40-es tanévben a nagykállói gimnáziumban tanított. 1941-től a Népszava, majd más lapok munkatársaként tevékenykedett, s ettől kezdve sűrű egymásutánban jelentek meg regényei és fordításai. Solohov: Csendes Don című regényét először ő fordította magyarra 1941-ben. Nagykállói élményeit legrészletesebben Igazság című művében ábrázolta. A település neve ugyan nem fordult el a regényben, a helyszín bemutatása azonban olyan találóan hiteles, hogy az azonosítás egy pillanatra sem lehet kétséges: „A város legnevezetesebb épülete az őrültekháza volt. Ez az épület valaha megyei hivatal székhelye lévén, díszes barokk stílusban épült. Sárga falaival