Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

évig tartott, de barátságuk mindkettőjük életében maradandó nyomot hagyott. Justh Zsigmond 1889 és 94 között összesen 121 levelet írt Czóbel Minkának. Ez a levelezés irodalmunk egyik legtartalmasabb író-barátságának dokumentuma. Természetesen nemcsak leveleztek, az öt év alatt személyesen is többször meglátogatták egymást. Justh anarcsi látogatásainak pontos dátumait nem ismerjük. Leveleiben sokszor ígéri az anarcsi utazást, de hol egészségi állapota, hol egyéb akadályozta tervei megvalósításában. Egyik leveléből azonban kétségbevonhatatlanul kiderül, hogy már 1889 őszén valóban járt Anarcson: járatlan szép napokat töltöttem Anarcson... Istvánt napról napra jobban szeretem, úgy érzem, az, ami nekem nem volt soha: bátyám, testvérem. Maga jól választotta testvéreit!... Köszönet!" Más levelekben is találhatók utalások anarcsi tartózkodására, 1893. május 4én Szenttornyán kelt leveléből azonban félreérthetetlenül anarcsi látogatásról értesülhetünk. Ezt a levelét a költőnő édesanyjának, Czóbel Istvánnénak címezte: „Igen kedves, tisztelt Grófné! Köszönet a páratlan szép napokért, mikre ma, hogy visszagondolok reájuk, úgy tűnik fel nékem, mint egy vízió —egy jobb, egy igazabb világ álma. Itt csend, béke s nyíló virágok. Majdnem a tavasz. — Kezeit csókolja: Justh Zsiga." Irodalom: Justh Zsigmond Naplója. Sajtó alá rendezte: Halász Gábor. Bp. 1941. Elek László: Justh Zsigmond. Gyula, 1964. Justh Zsigmond Naplója és levelei. Sajtó alá rendezte: Kozocsa Sándor. Bp. 1977. Margócsy József: Egy régi udvarház utolsó gazdái. Nyíregyháza, 1988. APAGY Vörösmarty Mihály (Kápolnásnyék, 1900. december 1—Pest, 1855. november 19.) Az erdélyi útjuk során néhány napig Nyírtéten vendégeskedő Deák Ferenc és Vörösmarty Mihály Bónisék egyik jó barátjával, Zoltán János alispán, apagyi földbirtokossal is megismerkedett. Zoltán azonnal meghívta őket apagyi kúriájába. A vendégek 1845. május 3-án az alispán kocsiján tették meg az utat. Az életrajzírók által megörökített anekdota szerint azonban Vörösmarty útközben leszállt a hintóról, s gyaloglás közben vadászgatott az utat szegélyező fasorban. Sikerült is lőnie egy szalonkát. Apagyon a vendéglátókon kívül kapcsolatba kerültek Csiszár Imre református lelkésszel is, aki rögtön meginvitálta őket egy kis pihenésre a paplakba. Távozásuk előtt a tiszteletes úr arra kérte Deákot és Vörösmartyt, írjanak emlékül pár sort a vendégkönyvébe. A költő hirtelen elkedvetlenedett, mert nem szerette az alkalmi