Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

rigmusokat. Deák azonban könnyedén ráállt a kérésre, s látható jókedvvel ezt írta az eléje tett könyvbe: „Alulírott, több vármegyék táblabírája, bizonyítom, hogy Vörösmarty Mihály ekkor és ekkor itt járván vadászott, s egy lövésre hét szalonkát ejtett el." Vörösmarty előbb szabódott, de mikor elolvasta Deák bejegyzését, ő is felvidult, s megkönnyebbülten ezt írta barátjának sorai alá: „A fennebbieket én alulírott is bizonyítom, azon különbséggel, hogy nem egy lövésre ejtettem el hét szalonkát, hanem hét lövésre egyet." Az apagyiak ismerik a nevezetes szalonkavadászat történetét, s a helyi hagyományok buzgó kutatói (Bartha Károly, Tóth János) kis helytörténeti múzeumukban a régészeti leletek és néprajzi érdekességek mellett Vörösmartykiállításukkal is büszkélkednek. Lásd még: Nyírtét, Mátészalka, Nyírkáta Irodalom: Gyulai Pál: Vörösmarty életrajza. Szépirodalmi K. Bp., 1985. Tidrenczel Sándor: Vörösmarty Mihály Szabolcsban és Szatmárban. Kelet-Magyarország, 1975. november 30. Baraksó Erzsébet: Kőbalta és Vörösmarty szalonkája. Kelet-Magyarország, 1989. október 16. BAKTALÓRÁNTHÁZA Szabó Lőrinc (Miskolc, 1900. március 31—Budapest, 1957. október 3.) Kisvárdai katonáskodása idején (1940. augusztus 24—október 3.) többször megfordult Szabó Lőrinc Baktalórántházán is, ahol alakulatuk másik része állomásozott. 1940. szeptember 17-én ezt írta feleségének: „Én is megyek most Baktalórántházára, pénzt és utasításokat hozni a csapatnak, a pályaudvaron firkálom ezt a pár sort, holnap visszajövök (Harminchat év. Szabó Lőrinc és felesége levelezése 1921-1944. Magvető K. Bp. 1989. 547-48.1.) Ugyanaz nap délután, már Baktalórántházáról, újra írt feleségének egy lapot: „Üdvözlet az egynapos kirándulásról." (U.o. 548.1.) Október 2-án kelt levelében ismét emlegeti a községet: „Végre jó hír: tegnap Baktán ért a rakodási parancs, megyünk hazafelé." (U.o. 553.1.) Az indulásig eltelt még néhány nap. Az utolsó napok eseményeiről azonban már nem leveleiből, hanem valamivel később írt Búcsú című verséből tudunk. A költemény befejező két szakasza jól érzékelteti a baktai búcsúest hangulatát: S másnapra nőtt meg csak a nóta, mikor a testvér félcsapat