Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Széchenyi István (Bécs, 1791. szeptember 21—Döbling, 1860. április 8.) Nem szépíró volt, de politikai, közgazdasági írásaiban gyakran csillannak meg írói erények, naplója pedig írói alkotásnak is elsőrangú. Szabolcs-Szatmár-Beregben 1845 őszén és 1846 nyarán járt. Utazásai mindkét esetben a Tisza-szabályozás munkálataival függtek össze. Hosszabb ideig egyik alkalommal sem tartózkodott sehol, elsősorban azokat a földbirtokosokat látogatta sorra, akiket nagy álma megvalósításának támogatásához kívánt megnyerni. Naplójából elég pontosan össze lehet állítani utazásának történetét és meglátogatott tárgyalópartnereinek névsorát is. Első útjának főbb állomásai: Bakta, Nagykálló, Szentmihály és Tiszadob voltak, a következő évben Győröcske, Mándok, Komoró, Namény, Bakta, Nagykálló, s végül újra Tiszadob jelezték útirányát. Vendéglátói és útitársai között többek között Lónyai György, Dégenfeldlmre, Kállay Ödön és Menyhért, Forgách Antal, Eötvös Tamás, Andrássy Manó és Gyula nevével találkozhatunk útinaplójában. Legrészletesebben nagykállói élményeiről tudósít. Itt Péchy alispán vendége volt. A megyeházán rendezett ebéddel kapcsolatban megjegyzi, hogy nagyon sok nyíri bort ivott. A NYÍRI BOR kifejezést csupa nagybetűvel írta, de nem lehet tudni, hogy ezt dicséretnek szánta-e. A börtönben is látogatást tett. Benyomásait egyetlen szóban összegzi: „hátborzongató". Nem éppen hízelgő a Kálióban töltött éjszakáról szóló bejegyzése sem: „Nyomorúságos éjszaka. Halálos csendes helység nappal, annál lármásabb éjszaka, s csak elmenekülni belőle hajnalban! — Ilyen minden barbár fészek! Kállay Ödönnel Debrecenbe..." (Napló. 1845. október 5.) Irodalom: Széchenyi István: Napló. Bp. 1978. Kosáry Domokos: Széchenyi, a naplóíró és a történeti személyiség. It. 1979. Szathmári Király József (Nagykálló, 1792. december 3—Beje, 1833. július 13.) Jogi szakmunkákat és novellákat is írt, leginkább mégis műfordításai tették ismertté a nevét. Főként a korszak divatos német íróit ültette át magyarra (Nikolai, Kotzebue). Már a hatásvadászó címek is sokat elárulnak az írói-fordítói szándékáról: Erdővári Klára avagy a szerelem áldozatja. Nikolai után németből. Pest, 1825. Az ostoba árvának szerencséje vagy is az ifiú Szamárbőr Jankó bánatjai és örömei. Elmefuttatás. Kotzebue Ágoston után németből magyarra fordítva. Kassa, 1827. Utolsó kötete nagyrészt saját novellisztikus írásait tartalmazza, de ezek között is található néhány fordítás: Külömbféle rövid történetek. Elmefuttatások a lélek megnemesítésére és a szív jobbítására. Kassa, 1832. Irodalom: György Lajos: A magyar regény előzményei. 1941.