Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Szilágyi István (Nagykálló, 1819. január 7—Máramarossziget, 1897. április 12.) Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd a debreceni kollégiumban folytatta, ahol Arany János diáktársa volt. Ott kötöttek életre szóló barátságot, s pályájuk valóban sokszor érintkezett az iskolás évek után is. 1842-ben Szilágyi a nagyszalontai iskola igazgatója lett. O bíztatta Arany Jánost, hogy vegyen részt a Kisfaludy Társaság pályázatán, amelyen maga már kétszer szerepelt eredményesen. Hogy ez a biztatás mit jelentett Arany János számára, arról később így vallott a költő: „... annyi bizonyos, hogy ha kedves barátom Szalontára nem jön, engem senki sem lát írói pályán az életben." Egyébként Szilágyi István Petőfivel is jó ismeretségben volt. Amikor 1844ben, átutazóban Pesten tartózkodott, egy ideig Petőfivel együtt lakott. Köztudott, hogy a Toldi elolvasása után Petőfi üdvözlő levelet írt Aranynak, s ebben közös barátjukat is emlegette: „Szilágyi Pistával levelezel, ugye? írd meg neki, hogy eddig is szerettem, de most még jobban szeretem, azt tudva, hogy ő ösztönzött téged az írásra. Eszköz volt a gondviselés kezében, mely ha elrejti gyöngyeit, rendel számára halászokat, kik azt felhozzák." Szilágyi István 1845-ben Máramarosszigetre került, ahol előbb tanár, majd igazgató volt. Távol élt a fővárostól, de ott sem feledkeztek meg róla. 27 éves volt, amikor a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta. 1865 és 1883 között a Máramaros című lapot szerkesztette. SZILAGYI 1ST VAN 1819 " »89 7 ».f«isíi»Laih»ná AU i.it-im > S. Arany János„\i Ha«,y ar Tud«m»n> t,««> l-atj ja - par H KU ï>ar áVja EMLÉKÉRE