Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Anóka Eszter (Nagyhalász, 1942. február 8—Budapest, 1994. március 21.) Az Anóka Eszter írói név, eredeti családi neve Horváth Katalin volt. Küzdelmes, hányatott gyermek- és ifjúkor után 1975-ben magyar—könyvtáros oklevelet szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Megpróbáltatási azonban ezután sem értek véget. Volt gyárimunkás, adminisztrátor, könyvtáros és újságíró. 1968-tól publikált rendszeresen. Verseit és novelláit főként a Tiszatáj, a Forrás, az Új Aurora, az Elet és Irodalom, a Magyar Napló és a régi Mozgó Világ közölte. Ötvenkét éves korában, tragikus körülmények között halt meg. Utolsó éveiben sokat betegeskedett. Egy szlovákiai üdülés során egy kullancs csípte meg. Tudatában volt, hogy ennek következményeitől sohasem fog többé meszabadulni. Mégis reménykedett. Nem sokkal halála előtt még Nagyhalászba és Vajára készült. Művei: Hála, 1975; Búcsú a nőktől, 1980; Ostrom békében, 1988; Üzenet, 1990; A mérték, 1990. Irodalom: Vámos Miklós: Hála. Kritika, 1975. Veress Miklós: Halotti üzenet. Pesti Hírlap, 1994. március 28. Katona Béla: Búcsú Anóka Esztertől. Kelet-Magyarország, 1994. március 31. NAGYKÁLLÓ Nyírkállai Tamás (Nagykálló ?—?) Életrajzi adatait nem ismerjük. Bizonyosnak látszik, hogy a szabolcsi Kállay-család egyik őse, aki 1476-tól — Mátyás király idejében — a királyi kancellária jegyzője volt. A pécsi püspöki könyvtár egyik kódexében, a Magyi-kódexbcn egy négysoros verse maradt fenn 1484-ből: „Mert mit egyszer megszerzettéi, És te tőled elvetettél, Ha igazat akarsz tenni, Többszer nem kell hozzád venni." Korábban az egész kéziratos könyvet neki tulajdonították, s a Nyírkállaikódexként emlegették. Irodalom: Klemm Antal: A pécsi Nyírkállai-kódex magyar glosszái. 1937. Kardos Tibor: A magyarországi humaniznmus kora. 1955.