Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Törő István (Nagydobos, 1949. december 5.) Korán kezdett publikálni. írásait napilapok és folyóiratok közölték (Magyar Nemzet, Somogy, Palócföld, Szabolcs-szatmári Szemle), de néhány antológiában is szerepelt (Tiéd a táj, 1984; Kezemben piros alma, 1988; Gondjainkra bízva, 1991). Negyven éves volt, amikor első önálló kötete megjelent. Szülőföldjéről régen elkerült, de a Tisza, a Szamos és a Kraszna által körülölelt szabolcs-szatmári táj elevenen él emlékezetében, és költészetének is egyik fontos ihletője (Szavakból osztok, Más égtáji szél stb.) Budapesten él, de versei, tárcái ma is gyakran jelennek meg a Kelet-Magyarország című megyei napilapban. Önálló verseskötete: Éltető világ. Bp. 1989. Irodalom: Bodnár István: Éltető világ. Kelet-Magyarország, 1989. május 27. NAGYECSED Ecsedi Báthory István (Nagyecsed (?), 1555—Nagyecsed, 1605. július 25.) Hatalmas vagyonnal rendelkező, irodalom- és kultúra-támogató protestáns főúr volt, maga is jelentős író. Fiatalon lett főispán és országbíró, mint ilyen sikeresen harcolt a török ellen, később azonban teljesen visszavonult ecsedi várába. Csak élete vége felé csatlakozott Bocskaihoz. Udvara évtizedeken át a keleti országrész legjelentősebb szellemi központja volt. Környezetében európai műveltségű humanisták és prédikátorok éltek, többek között Czeglédi Ferenc, Hodászi Lukács és egy ideig a költő Rimay János is. Levelezési kapcsolatban állt Balassi Bálinttal. Bőkezű mecénása volt minden kulturális vállalkozásnak. Jórészt az ő anyagi támogatásának köszönhető Károlyi Gáspár fordításának, a vizsolyi bibliának a kiadása is. Ecsedi Báthory István azonban nemcsak irodalompártoló főúr volt, hanem maga is jelentős író. Kiterjedt levelezése irodalmi értékű. Egy versét a Balassakódex őrizte meg. Ismertebb művei még: Tractatus a szentháromságról, Ars orandi. S talán a legfontosabb, elmélkedéseinek töredékesen fennmaradt gyűjteménye, a Meditációk. Ezt 1579-ben kezdte írni, s egészen haláláig, tehát 26 éven át dolgozott rajta. Az élet legfőbb kérdéseiről, a létezés értelméről és értelmetlenségéről töpreng benne, újra meg újra átdolgozva a már megírt részleteket is. írásai néhol ritmikus prózába fordulnak, egy helyen pedig szabályos versekbe, művei azt mutatják, hogy sokat tanult Balassitól, viszont erősen hatott Rimay költészetére.