Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Az utolsó huszár

miatt minden egysége ma be van vetve a védővonalba. Tartaléka nincs. Ismét SOS hívást ad le a Totenkopfnak. Igyekszik a helyzet komolyságát vele megértetni. Az idő telik. Az osztályparancsnok szorongva várja, mikor jön valami segítség a Totenkopftól, vagy mikor indít a muszka újabb támadást a város ellen. Harcállás­pontját az osztályközvetlen alosztályokkal — maroknyi csapattal — körkörösen veteti körül. A törzsből mindenki, még az írnok is, harckészültségben áll. Felkészül egy esetleges ellenséges betörésre. Szerencsére az ellenség vagy túl óvatos volt, vagy még több erőt akart előbb Wolomin délre behozni, hogy onnan döntő csapást mérjen az osztály megtépázott vonalára, egyben Wolomint lerohanja. A szerencsétlen védők pokoli órákat állnak ki a bizonytalanságtól és gyengesé­gük tudatában. A századparancsnokok egymás után kérnek sürgős segítséget, amit az osztályparancsnoknak nem áll módjában megadni. De hősiesen kitartottak. Vég­re 9 óra körül beérkezik öt harckocsi a Totenkopftól. Ha ezek már jóval előbb megjöttek volna, feltétlen sikerre lehetett volna számítani. így azonban az ellentá­madás kimenetele nagyon kétséges. Az osztály védővonalát csak úgy lehetett ismét kiegyenesíteni, ha mind az 5-, mind a 4. századnál betört ellenséges támpontokat sikerül megsemmisíteni. Az osztályparancsnok azt is gondolja magában, hogy nem lesz mindig olyan előnyös helyzetben, hogy öt rohamlöveg felett rendelkezik — az oroszok oldalán pár nap óta páncélost nem észleltek -, úgy érzi, hogy ez az utolsó kínálkozó alkalom arra, hogy mind a két betörési pontot megtisztítsa és az osztály védővonalát ismét megszilárdítsa. Bízik a sikerben. Megosztva az öt rohamlöveget, két harccsoportot alakít: három páncélos a rohamszakasszal az 5-, két páncélos és a kerékpáros század a 4. század körletébe betört ellenséget támadja meg. Amint a harccsoportok a megindulási helyzetüket felvették, az ellenlökés azonnal indul. 9-30-kor az 5. század sávjában megindított ellentámadás teljes sikerrel jár. A be­tört ellenség (kb. század erejű és több nehézfegyver) megsemmisült. Sok halott és fegyver zsákmány maradt vissza. 11 órára az 5. század erdeti védőállásába visszaju­tott. Két rohamlöveg üzemképtelenné vált. Egyéb veszteség nem volt. Közben a 4. század körletében is meg kellett volna indulni a másik harccsoport ellentámadásának. Kiderült azonban, hogy egy rohamlövegnek, odamenet alatt, üzemzavara támadt. Mire kijavították és az akció megindulhatott 13 óra 45 perc lett. Az ellenségnek éppen elég ideje volt támpontjában való berendezkedésre. Sok nehézfegyvert tudott oda behozni. Hatékonyan felkészült az ellentámadás el­hárítására. 14 óra körül az ellentámadás lendületesen indult. A csoporthoz hozzá­csatlakoztak még a 4. század egyes részei is. Ossow községben azonban erős pán­célelhárításon elakadt. Utcai harcokra került sor, melyek alatt az egyik rohamlöve­get egy ellenséges páncéltörő ágyú telitalálata érte. Teljesen kiégett. Az előző na­pon fején megsebesült 4. századparancsnok rajta ülve vezette az ellentámadást. Most halálos fejlövést kapott. A 4. század nem tudta erdeti vonalát elérni. Ossowtól kb. 200 méterre északra beásta magát. Lázár Sándor főhadnagy, a 4. század parancsnokában nemcsak az osztály, ha­nem az egész lovasság egyik legbátrabb, legderekabb fiatal tisztjét veszítette el. Védőszakasza az osztályparancsnok harcálláspontjától legtávolabb feküdt. Abban többször csak magára volt utalva, mert a vezetékes összeköttetés sűrűn megsza-

Next

/
Thumbnails
Contents