Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)
Az utolsó huszár
csökkentésére. A csapatparancsnoknak a feladata a vezetés. A tervezgetések, mérlegelések, a helyzetek állandó változása, az intézkedések gyors kiadása minden percét lekötik. A végrehajtás az alparancsnokok feladata. Ha ezek nem rátermettek, nem megbízhatók, mesterségüket nem ismerik, a csapat vezetése és a kapott feladat megoldása lehetetlenné válik. Ha ezen kívül még azt a tényt is tekintetbe kell venni, hogy a csapat sem fegyverzetileg, sem kiképzésileg nem volt felkészülve és előkészítve az előtte álló súlyos gyalogharcokra, megérthető, hogy mindez hatványozottan megnehezítette mind a csapatparancsnok, mind az alparancsnokok helyzetét. Ez volt a helyzet általában a lovashadosztály összes alakulatainál, midőn azokat német parancsra a Varsó körüli harcokba gyalog, mondhatni mint ágyútölteléket vetik be, mert a németeknek már más tartalékuk e területen nem állt rendelkezésükre súlyos veszteségeik pótlására. Aug. 21. 2 órakor Jablonnán kirakás. Innen német gépkocsikon Zielonkára szállítják az osztály gyalogrészét (7. sz. vázlat). A lovashadosztály-parancsnokság Zielonkára már előbb beérkezett. Itt az ezredparancsnok a következőket mondja el az osztályparancsnoknak: Pár nappal ezelőtt hat db. vadonatúj 22 cm-es aknavető egy hátországi gyárból beérkezett. Ezekből kettőt az ezrednek utaltak ki. Miután az ezredközvetlen nehézfegyver század azokat átvette a vasútállomáson, kihúzatták egy környékbeli német lőtérre belövés céljából. Midőn betöltés után az első lövést le akarták adni, a mozsarak nem sültek el. Több mint 24 órába került, míg valahonnan egy német fegyvermestert tudtak előteremteni, aki ismerte ezt az új fegyvert. Megállapította, hogy az ütőszegrúgó mind a hat mozsárból hiányzott. Valószínűleg gyári szabotázs eset volt. Miután hetekbe került volna, míg a hátországból az ütőszegrúgók beérkeznek, valamint a mozsarak óriási súlya és a mozgatásukra szükséges gépjármű hiánya miatt az aknavetőket, ezeket az óriási hatású fegyvereket a helyszínen ott kellett hagyni. így maradt ott hat db. vadonatúj állapotban lévő igen hatásos fegyver az oroszok zsákmányául anélkül, hogy egy lövést le lehetett volna velük adni. „H" osztály Zielonkáról gyalogmenetben azonnal indul tovább Wolominra, ahol az SS-Totenkopf hadosztály egyik eddigi védőszakaszát veszi át. Beérkezéskor a németek megnyugtatják a csapatot, hogy a harcok pillanatnyilag kiegyensúlyozottak, de „meleg" helyzetekkel is lehet számolni. Wolomin déli szegélyén húzódó védőállás előtt a terep egészen sima. Szinte olyan egyenes, mint egy biliárdasztal. Talaja ronda futóhomok. Nagy gondot okoz a fedezékek kiásása és karbantartása, mert a homok azonnal összefolyik. A szem kilométerekre ellát. Igen kevés a fás terepfedezet. Az egész előterep merő kiaszott gyep, illetve a jobbszárny előtt csalókás ingovány. Sehol ivóvíz az állások közelében. A megfigyelő viszonyok mind az ellenség, mind a saját részről kitűnőek. Messzi távolra a legkisebb mozgás is pontosan megfigyelhető. Távcsővel még a szaladó egeret is kilométerekre meg lehet látni. Az ellenség az osztály előtt 2-3 km-re települt állásából jól betekintheti azt. 23 órakor az osztály átveszi a vonalat a németektől. Miután az alosztályok bevonultak körleteikbe, a volt német megszállók még hajnalig benn maradnak a vonalban, hogy kioktassák és tájékoztassák a védőket.
