Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Az utolsó huszár

II. HADMŰVELETI IDŐSZAK A Varsó körüli harcok. Aug. 21. - szept. 14. Aug. 21. A legyalogosított „H" osztály egy lovas üteggel' 63 az első két egység, mely a lovashadosztály kötelékeiből Plöhnen vasútállomáson berak és a Varsó kö­rüli harcokban bevetésre kerül. A lovashadosztály egységeinek legyalogosítása a plöhneni pihenő alatt sem a tisztikarnak, sem a legénységnek nem tetszett. Amint már erről fentebb említés történt a huszárt legyalogosítva megfosztották éltető elemétől, a mozgékonyságtól. A huszárt nem hosszabb ideig tartó gyalog- vagy páncélosok elleni harcokra képezték ki. Az osztály megfelelő páncélelhárító fegy­verekkel sem rendelkezett. Már pedig a Varsó körüli harcokban való bevetésekor kétség nem fért hozzá, hogy túlerejű ellenséges gyalogság és páncélosok ellen hetekig tartó védelmi harcokat fog majd kelleni megvívnia. Ennek következtében, valamint a már szintén fenn említett hazulról érkező riasztó hírek, az orosz gyors előnyomulása és távol a szorongatott hazától, parancsra idegen érdekekért folyó harcokban való kényszer-részvétel miatt, berakáskor a hangulat nagyon nyomott volt. A legénységet elfogta a bizonytalanság érzése és félt. Fásultan, érdektelenül, ímmel-ámmal, néha morogva látta el kötelmeit, amin csodálkozni végeredmény­ben nem lehet. A parancsnok számára nem valami megnyugtató érzés ilyen lelkiál­lapotú csapattal csatába indulni. A megcsappant számú tiszteknek és alparancsnokoknak nehéz feladat jutott osztályrészül. Mind a hivatásos, mind a tartalékos tisztek azonban hivatásuk ma­gaslatán állottak. Amellett, hogy a parancsokat és rájuk rótt feladatokat végrehajtot­ták, együttéreztek a kedvétvesztett tömeggel, sorsát mindenben megosztották. Ma­gatartásukban ismét megnyilatkozott az ősöktől beléjük oltott lovas szellem, mely összeforrasztotta a legénységet tisztjeivel. Ez sugallta az alparancsnokoknak, mi­lyen helyzetben milyen hangot üssenek meg. Mikor kell a leghatározottabb erély­lyel, mikor megértően, jóságosan fellépniük. A csapat ütőképessége szempontjából pedig az alparancsnokoknak ez a viselkedése és a legénységgel való együttérzése volt a legfontosabb tényező. A legénység hallgatott vezetőire, azokhoz húzott, ra­gaszkodott. Ez egyrészt elejét vette a fegyelem meglazulásának, másrészt azt is je­lentette, hogy az osztály az elkövetkezendő Varsó körüli harcokban megállta a helyét. A csapatparancsnok a harc alatt állandó lelkifeszültség alatt áll. Felelősségének tudatában és a kapott parancsok értelmében nemcsak a pillanatról-pillanatra válto­zó helyzetet kell mérlegelnie, az erre szükséges intézkedéseket azonnal kiadni, ar­ra is kell előre gondolkodnia, hogy ütközet után milyen eshetőségek állhatnak be és ezekre milyen intézkedéseket kell idejében megtenni. Siker esetén azt hogyan lehet kiaknázni. Vereség esetén milyen rendszabályokat kell alkalmazni az ellen­ségtől idejében való elválásra, veszteségek vagy valami katasztrófa (ellenség által való lerohanás, pánik kitörése, körülzárás stb.) elkerülésére vagy legalábbis le­163 A 4. huszárezred huszárütege.

Next

/
Thumbnails
Contents