Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)
Az utolsó huszár
német parancsnokok parancsainak megszegését fogja kiváltani. A két fél között lezajlott igen emelkedett hangú és izgalmas jelenet után végül a németek engedtek. Minden marad a régiben. A hadosztályparancsnok mellett továbbra is egy német tiszt marad mint összekötő közeg 147 a németek felé. Ez tulajdonképpen nem más, mint a német parancsok végrehajtását ellenőrző közeg és besúgó, akinek jóindulatától, a hadosztály helyzetét ismerő és megértő, avval szimpatizáló (vagy nem szimpatizáló!) beállítottságától sok minden függött. Evvel a német tiszttel a hadosztály tisztikara eddig jó viszonyt tartott fenn. Látszatra rokonszenvezett a magyarokkal. De végeredményben sohasem lehetett tudni, hogy az „álarc" mögött mi rejtőzik. Elvégre német volt és így a német érdekek jöttek elsősorban tekintetben nála. A németeknek ez a váratlan követelése - természetesen — a hadosztályban már amúgy is nagyon gyenge szálon függő német szimpátiát még jobban meglazította. Már eddig is bosszantó volt, hogy a németek sohasem adtak tiszta képet a valóságos helyzetről. Az a kevés tájékoztatás, amit a hadosztály néha kapott, legtöbb esetben hazugságnak bizonyult. Az általános hadihelyzetről pedig állandóan, nagyképűen blöfföltek. Az egységparancsnokok e helyen kiválasztják a menetképtelen és beteg lovakat. Ezeket a hadosztály-parancsnokság egy csoportban hátrairányítja. Ezek később hazaszállításra kerülnek. Újból átszervezik a két huszárezredet. A mind emberben, mind lóban nagyon megfogyatkozott létszámok miatt minden osztályból l-l lovas és 2-2 gyalogszázadot alakítanak. A „H" osztályban az 5. század, melynek legkevesebb vesztesége van, lóháton marad. A gyalogszázadok gyorsabb tovamozgatása, a fárasztó gyalogmenetektől való megkímélése és az anyag szállítása céljából, helyszínen megfelelő számú panje-fogatokat rekvirálnak. Ez az intézkedés nagy mértékben könnyített a gyalog részek keserves helyzetén és kissé emelte az alacsony fokon álló hangulatot. A ruházat is nagyon elviselt és hiányos. Alig van két ember, akinek egyforma felszerelése lenne. A rohamsisakok és a gyalogsági ásók túlnyomó része hiányzik, ami nagyon érzékenyen érinti az alosztályokat, főleg a mostani, védelmi harcokban. Sok ember még a sapkáját is elvesztette. Az osztály két gyalogszázadának létszáma az új szervezés szerint: 13 tiszt, 431 legénység, 89 ló, 15 golyószóró, 4 géppuska, 5 aknavető, 272 karabély. Júl. 10. Reggel riadó. Menet folytatása nyugati irányban. 19 órakor az osztály a breszti műúttól északra fekvő Stajkiba ér. Az út hömpölygő gabonatáblák között vezetett. Errefelé is érik már a gabona. Fáj a szíve mindenkinek, ha a magas, aratásra váró gabonaföldekbe lovakat és kocsikat kell beállítani, rókalyukakat ásni a rejtőzés miatt. Mennyi felesleges, barbár károkozás!. A kalász már hányja a fejét. Istenem, de sok marad belőle az idén lekaszálatlan! Az osztály előtt a 3- huszárezred egy dombvonulaton Stajki és Alexejki 148 között, arccal észak felé védőállásban. „H" osztály mögötte tartalék (5- sz. vázlat). Elterjed a hír, hogy a hadosztály ismét be van kerítve és hogy kiszabaduljon, valószínűleg Az I. lovashadosztály hoz Nyíregyházáról történt elindulásától kezdve Janus német ezredes és törzse volt beosztva összekötőként. Alexejki - Alekszejki
