Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Az utolsó huszár

tájban néhány rohamlöveggel megerősített, kb. század erejű német lövészcsoport az osztály jobbszárnyára beérkezett, kedvező hatással volt a hangulatra és fokozta a biztonsági érzését. A német csoportnak az volt a feladata, hogy Ostrowra előre­törve, azt tisztítsa meg az ellenségtől. A német parancsnok kérésére az osztálypa­rancsnok alárendeli neki a 6. század két szakaszát a német egység megerősítésére és a rohamlövegek fedezetére. Az osztály aknavetői a harccsoport támogatására készen állottak. A németek támadása nem jutott el Ostrowig, hanem az erdő keleti szegélyén, erős ellenséges páncélelhárító tűzben elakadt. A harccsoport visszafor­dult és az osztály jobbszárnya mögött tartalék viszonyban maradt. Az akcióból azonban megállapítást nyert, hogy az ellenség állandóan erősödik. 17 óra tájban a figyelők jelentik, hogy a mocsaras előterepen kis, de sűrű ellen­séges harcjárőrök állandóan szivárognak előre. Ezek a saját első vonal tüzében el­akadtak. Az aknavetők kitűnő megfigyelő helyéről távcsövön pontosan lehetett látni, amint egyes, 4-5 fős járőrök meg-megállanak, tanácskoznak, majd ismét el­tűnnek a sűrű, aljfás terepfedezetben. A figyelő később erősebb osztagok előre­gyülekezését is megállapította. Ezeket több ízben az aknavetők jól irányzott tüzé­vel sikerült szétverni. Úgy látszik azonban, az orosz harcjárőrök is megoldották feladatukat, és főleg tüzünk kicsalásával felderítették a védők vonalát. Valamint az oroszoknak is jó megfigyelő lehetőségei lehettek, valószínűleg Ostrow község templomtornyából, mely uralta a sík vidéket és kilométerekről látható volt. Ezt ugyan a német páncélosok éppen ezért több ízben megkísérelték kilőni, de ered­ménytelenül. 18 és 19 óra között az orosz előreszivárgás ugyan megszűnt, de tüzérsége meg­kezdte belövését a védőállásra. Már az első lövések pontosan feküdtek. Az osz­tályparancsnok harcálláspontja, az aknavetők figyelője és tüzelőállása is bekerült a „tág villába". 3-4 lövés leadása után azonban az ellenséges tüzérségi tűz hirtelen elnémult. De éppen ez a hirtelen elhallgatás vált gyanússá az osztályparancsnok előtt és — megmagyarázhatatlanul — igen nyugtalan érzést keltett benne. E rossz előérzet hatása alatt elhatározta, hogy az osztályt azonnal kivonja jelenlegi állásá­ból és kb. 250 méterrel hátrább új védőállásba rendeli. Ebben az időben kapja az osztályparancsnok a parancsot, hogy 20 órakor kezdje meg a visszavonulást Milowidy irányába. Az osztály átcsoportosítása délnyugati irányban, Huto felé, kb. 19 óra 30 perckor simán befejeződött. Az előterepen hirtelen beállott nyugalom azonban az osztály­parancsnokban inkább vihar előtti csend benyomását keltette. Az volt az érzése, hogy rövidesen valami meglepetésszerű eseménynek kell bekövetkezni. 19 óra 45 perckor az osztályparancsnok elrendeli a századoknak a védőállásból való lépcsőzetes kivonását és kiadja a parancsot a Milowidyre való menetre. A ki­vonást az alosztályok lázas gyorsasággal, de az ellenségtől észrevétlenül és rende­zetten hajtják végre. 20 órakor az él megindult. A német csoport már előzőleg el­vonult. És ekkor jött az előre érzett meglepetés! 20 óra után pár perccel az osztály első védővonalára, az aknavetők figyelőhelyére és az osztályparancsnok volt harcállás-

Next

/
Thumbnails
Contents