Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)
Az utolsó huszár
egy harcelőőrsöt' 34 Kuzowcina irányában, az erdő szegélyéig előretol. Az aknavető század a vasúti töltés déli szegélyén foglal tüzelőállást az út mindkét oldalán. Ez kitűnő állásnak bizonyult. Az aknavető hathatós tűztámogatásban tudta részesíteni a védővonalat. Másnap reggel a védőknek veszteségmentes kivonását hősiesen biztosította. Közben 19 óra lett. Még világos van. Kuzowcina felől a csatazaj lecsendesült. A 6. századról semmi hír. Később kiderült, hogy az is Smolce előtt erős ellenségre bukkant. Azzal harcba keveredett. Bár ebből valamivel előnyösebben vágta ki magát, mint a 4. század, mégis voltak veszteségei. Hámorszky Ervin százados, századparancsnok könnyen megsebesült. Hazaszállították.' 35 Idegőrlő izgalmas várakozás a síri csendben. A tűnő napvilággal az erdő hangja is elhallgat. A feszültség mindenkiben tetőpontra hág. Közben a muszka - valószínűleg az erdőre és alkonyatra való tekintettel — csak igen lassan és óvatosan közeledett, ami, feladat szempontjából az osztály előnyére volt. Valószínűleg őt is teljes meglepetés érhette Kuzowcinában és feltételezhette, hogy erősebb ellenséges kötelékkel áll szemben. 20 óra tájban, a sötétség beálltakor hirtelen az orosz erős géppuska és aknavető tűzcsapást mér Sarakowzy területére. Az osztály fegyverei is megnyitják a tüzet. A védők jól beásták magukat. Egy darabig a harc kiegyensúlyozott. Ez időtájt érkezik vissza a Timkowici felé kiküldött összekötő járőr. Jelenti, hogy az összeköttetést a 3. huszárezreddel lehette. Az ezred visszavonulóban van. Egész délután harcban állt túlerejű ellenséggel. Nagy veszteségei voltak. Kivonás után az ezrednek sok fegyvere és anyaga, az ezredet támogató tüzérüteg összes lövegei a mocsárban rekedtek. Erre a lehangoló hírre természetesen az idegesség még csak fokozódott. Kb. ebben az időben érkezett parancs is az ezredparancsnoktól (harcálláspontja Diehajnén volt, ahová egy másik huszárosztályt tartalék viszonyba előrevontak), mely szerint az osztálynak jelenlegi állásában éjfélig ki kell tartania. Nemsokára ezt a parancsot odamódosítják, hogy az osztálynak nem éjfélig, hanem másnap reggel 8 óráig kell ebben az állásban kitartani. Egyrészt időt kellett adni a hadosztály még felvonulóban lévő részeinek, hogy a Klecktől nyugatra kiválasztott felvételi állásban berendezkedhessenek, másrészt fedezni kellett a 3- huszárezred visszavonulását és kötelékeinek rendezését a timkowici veszteségei után. Ez a parancs az osztályparancsnokban eléggé kellemetlen érzéseket keltett. Érezte ugyanis, hogy túlerjű ellenséggel áll szemben. Ismerve az orosz harcmodort és szokást, attól félt, hogy az ellenség éjjel le fogja rohanni. Viszont tudta azt is, hogyha az itteni állásban megrendül és a hátsó részeknek nem lesz kellő idejük a felvételi állásban berendezkedni, akkor az ellenség azt is lerohanhatja és az egész hadosztály elveszett. Időközben a védők jól vezetett elhárító tüze hatásosnak bizonyult. Az orosz nyomás csökkent, majd egy időre leállt. 23 óra után az ellenség erős tűzcsapás után ismét gyenge, tapogatózó támadást hajt végre. Ezt is elhárítják a védők. Ekkor az osztályparancsnok elrendeli a hídfőszerű állásnak dél felé való fokozatos leA liarcelőőrsők célja a saját állások biztosítása az ellenséges meglepetések ellen, valamint az ellenséges terepszakasz fedett részeinek felderítése. Oszlányi - Szécsy: i. m.: 562. Ugyanitt sebesült meg Spányi Béla hadnagy is.
