Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Az utolsó huszár

cserkésző vadászatban, mindenkiben nag)' a feszültség és a bizonytalanság érzése. Az osztályparancsnok Sawickyné] megállítja a csapatot. Rövid pihenő. Kötelékek rendezése. Ekkor, mint derült égből a villámcsapás, váratlanul északnyugati irány­ból, nem nagyon messziről erős tüzelés és harci zaj hallatszik. Miután az osztálypa­rancsnok az erdőben nem lát semmit, kirohan az erdő északnyugati szegélyére tá­jékozódás végett. Látja Kuzoweina község szegélyét és onnan erős géppuska tüzet es csatazajt hall. Alig áll ott és távcsövezik pár percig, erős lódobogásra lesz fi­gyelmes, mely mindjobban erősödik és közeledik. Majd egyszerre felbukkan a visszaözönlő 4. század éle. Az emberek rendezetlenül, fejvesztetten, magukból ki­kelve a félelemtől, teljes pánikban rajta-rajtában, lovas nélküli lovak hasuk alá for­dult nyergekkel vágtáznak vissza az erdő és Sawicky felé. A keskeny erdei úton majdnem elsodorják az osztályt. Hosszabb időbe telik, míg a félelemtől magánkívüli „társaságot" fel lehet fogni, a gazdátlan lovakat összefogdosni és a század kötelékét ismét nagyjából rendezni. A századparancsnok, halion Alfréd szá­zados és még két másik tiszt a századból megsebesül. Egy elesett. 133 Az osztályparancsnok a jelentésekből megállapítja, hogy a század nem tartotta be a kiképzés alatt oly gyakran kihangsúlyozott alapelveket, melyek értelmében egy felderítő osztag zömével addig ne lépjen be egy ismeretlen községbe, míg tűz­fegyvereinek oltalma alatt, több irányból behatoló járőrökkel a községet át nem fé­süli. Ahelyett, hogy a század géppuskáit és néhány golyószóróját a község szegé­lye előtt megfelelő, jó megfigyelő pontokon állásba és tűzkészültségbe helyezte, két-három járőrt több oldalról a községbe beküldött és ezalatt zömével rejtőzve megállt volna, - vesztére - ütközetmenetben nyomult be a csendesnek látsz/) falu­ba. Csapdába került. A század becslése szerint a községben erősebb erjű ellensé­ges kötelék pihent. Biztosítva alig volt. A legénység zöme ittas volt. Az oroszok szokásukhoz híven megvárták, míg a felderítő osztag zöme beért a falu közepéig. Ekkor épületek ablakaiból, udvarokból tűzzel rajtaütöttek. Ez a századot teljesen meglepetésszerűen érte. Soraiban zavar keletkezett. Pillanatok alatt vakrémület ütött ki. A század kiesett a parancsnokok kezéből. Fejveszetten menekülni kezdett. Ennek következménye volt a század nagy vesztesége is. Az osztályparancsnok szemében azonban az volt a legnagyobb baj, hogy a század tűzkeresztsége pánik­ban végződött. Az egység átmenetileg elvesztette önuralmát, önbizalmát és emiatt pillanatnyilag teljesen használhatatlanná vált. A századot ki kellett vonni, kötelé­keit rendezni, felcsigázott lelkiállapotát levezetni, megnyugtatni, hogy ismét magá­hoz térjen ijedtségéből és a parancsnokok a csapatot kézbevegyék. Ezért az osz­tályparancsnok a 4. századot Sarakowcytc')l nyugatra, az erdő sarkára, tartalékba rendeli. Bevetésével a mai napon többé nem igen számíthatott. Ezzel az. osztály felvette az érintkezést az ellenséggel. Éleinek beérkezésével minden pillanatban számolni kellett. Az osztályparancsnok azonnal elrendeli — 18 órakor - az osztály hídfőszerű védelemre vak) berendezkedését Sarakowzy és Sawicky között az út mindkét oldalán. A vezetéklovakat a Diehajnétól nyugatra lé­vő kis erdeibe rendeli. A védelemre való berendezkedés lázasan folyik. Az osztály Ekkor sebesüli meg Ahsbahs Thyrus főhadnagy és Saághy Ruszék Miklós tartalékos hadnagy. Gadány László tartalékos zászlós hősi halált halt.

Next

/
Thumbnails
Contents