Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)
Az utolsó huszár
Bostyn mocsaras, magas erdőség közepén fekszik. Az osztály körkörös védelemre rendezkedik be a községben és állandó riadókészültséget tart fenn. Nappal állandó lovasjárőrök fésülik át a környező terepet kb. 10 kilométeres körzetben. Bár az osztálynak Bostynban való tartózkodási ideje alatt nyugalom uralkodott, biztonságban sohasem érezte magát. A környező mocsaras erdőség közismert partizán terület volt. Sohasem lehetett tudni, mi történhet egyik napról a másikra. Kb. 250 négyzetkilométernyi körzetben csak igen gyenge német vasútbiztosító csoportok álltak 50-60 kilométerre egymástól. Nagyobb német egységekkel az osztály még nem találkozott. A környéken gyülekező lovashadosztály első feladata a Luniniec, mint vasúti gócpontból kiágazó vasútvonalak biztosítása partizánok ellen. A környékbeli falvak általában piszkosak. Nagy a szegénység. A lakosság csak aggokból, nőkből és gyerekekből áll. A férfinép bevonult az erdőségbe. A magyar csapatok elejétől kezdve jó viszonyt tartottak fenn a lakossággal, ha nem is elegyedtek vele. Főleg élelemmel segítették az igen szegény és lerongyolódott népet. Talán ez volt az oka annak, hogy a magyar egységeket e területen való aránylag rövid tartózkodásuk alatt, a partizánok nem háborgatták. A lovashadosztály alakulatai a hadi helyzetről csak annyit tudtak, hogy a front kb. 200 km északra - nyugodt és tőlük délre a Stolin-Sarny-Kovel térségben csak gyenge német erők állnak. 1914 előtt e területen haladt keresztül az orosz-lengyel határ. Menet északra. Jún. 30. Menetparancs. „Konyhahírek" szerint — melyek azonban rendszerint beváltak — az oroszok Szmolenszk területén erős páncélos erőkkel áttörtek. A németek odarendelik a lovashadosztályt. Az osztály felsőbb helyről ritkán részesült hivatalos tájékoztatásban. A felső vezetés kényszerülve volt erre, mert a parancsok gyakran kiszivárogtak a lakosság közé és ezen a partizán területen a hírek a „földalatti" hírhálózaton keresztül hihetetlen gyorsasággal jutottak el az oroszokhoz. A 2. huszárezred, német parancsra, itt átmenetileg kivált a lovashadosztály kötelékéből, és visszamaradt e területen. Csak kb. három hét múlva érte újból utói a lovashadosztályt. Az osztály menete általános északi irányban Luniniec-Siniawka vasútvonal mentén vezetett. Kiszivárgott hírek szerint Minszktől délre a német Zeidlitz-Hadseregcsoport kb. 200 km széles arcvonalon röviddel ezelőtt megadta magát, és egészében átállt az oroszokhoz. (Ezekből az egységekből alakították meg később az oroszok az úgynevezett „Freies Deutschland Korps"-ot 126 , melyet kifelé popaganda célokra használtak fel. Valóságban azonban közönséges hadifoglyokként bántak velük. 127 ) Hír szerint az arcvonalnak eme szakasza most teljesen üresen állt -ez később valónak Szabad nemet hadtest 127 Seydlitz-Kuiy.bat h. Waither von (Eppendorf-Hamburg, 1888. aug. 22. - Bremen-Horn, 1976.), német tábornok, 1942. máj. 8. és 1943. jan. 31- között a Sztálingrádnál harcoló LI. hadtest parancsnoka. Jan 31-én megadta magát a szovjeteknek. Távollétében a német birodalmi törvényszék halálra ítélte. A szovjetek szintén halálra, majd másodfokon 25 évi kényszermunkára ítélték. 1055. oki. 6-án szabadult a fogságból.
