Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)
Bevezetés
1944. augusztus elsején kitört a lengyel felkelés Varsóban és környékén, melynek leverésére a németek a lovashadosztályt is be akarták vetni. A nagymúltú lengyel-magyar barátságra hivatkozó Ibrányi vezérőrnagy határozott tiltakozására végülis a német hadvezetés elállt ettől a szándékától és a lovashadosztályt a Gille 59 SS-altábornagy parancsnoksága alatt álló IV SS. páncélos hadtest alárendeltségébe helyezte és Varsótól keletre, Karlowka és Wolomin körzetébe rendelte védőállásba. A hadosztály az új állásokat augusztus 21-én vette át, a parancsnokság Zielonkán települt. Ezekben a napokban az alosztályok a leghevesebb támadásoknak voltak kitéve. Az erős szovjet páncéloskötelékek sokszor mélyen az állások közé is betörtek, de a huszárok bravúros ellentámadásokkal mindig visszaállították az eredeti főellenállási vonalat, visszafoglalták a korábbi védőállásokat. A Varsó környéki harcok mozgalmasságáról, a front nap mint nap történő változásairól emlékezik meg Gencsy Tibor 60 főhadnagy, a 4/1. huszárosztály rohamszakaszának parancsnoka önéletrajzában: „...Egy reggelpergőtűzre ébredünk, de nem a mi szakaszunkon. Kiugróm a fedezékből, és ebben a pillanatban ránk tevődik át a tűz súlypontja. Fedezékem tetejére egy kis gránát vagy akna esik, ami nem robban vagy csak félig robban. Kapok egy jelentéktelen szilánkot a nyaktőbe. Vérzik, de nem komoly. Harmadik, eset, hogy így megúszom... Támogatásunkra jön három német SS-rohamlöveg. A parancsnoka valami magyar, átadja nekem a parancsnokságot és ott marad a harcállásponton. Ellentámadás a betört ellenség oldalába. Én a rohamlöveg tetején lapulok. Két huszárom, Tángyes és Orosz, könnyebben megsebesül. A betörés elreteszelve. Száz körüli fogoly és némi fegyver a zsákmány..." Erre az időre esett v. Vattay Antal altábornagy hazarendelése is Budapestre, ahol a Kormányzó Katonai Irodájának főnöki tisztségét és a főhadsegédi teendőket kellett átvennie. A II. magyar tartalékhadtest parancsnokságát Lengyel Béla 6 ^ vezérőrnagynak adta át. Hazaindulása előtt Schell Zoltán ezredes az alábbi szavakkal búcsúztatta a lovashadosztály első parancsnokát: „Nagyméltóságú Altábornagy Úr! Méltóságos Vezérőrnagy Úr! Kedves Bajtársaim! 1944. július 2-án, partizánokkal vívott csetepaték majd hosszú, fáradtságos menetek, után, a m. kir. 1. honvéd lovashadosztály, vitéz Vattay Antal altábornagy Úr Őnagyméltósága parancsnoksága alatt, a legnehezebb viszonyok között, a szovjet hadsereg legjobb gárdacsapataival szemben harcba lépett, és a mind számban, mind anyagban nyomasztó fölényben lévő ellenséggel szemben, 5 héten át, éjjelnappal szakadatlanul harcolva, állta a sarat. 59 Gillc, Herbert Otto (Gandersheim am Hartz, 1897. márc. 8. -??), 1943. nov-tôl az 5. SS. (Wiking) páncélos hadosztály, 1944. júl-tól a IV. SS. páncélos hadtest parancsnoka, SS-altábornagy. Ebbe a hadtestbe a német 19. páncélos, a német 3- SS. (Totenkopf), a német 5. SS. (Wiking), a magyar 1. lovashadosztály, s tartalékként a német 73. gyaloghadosztály tartozott. 60 Gencsy Tibor, gencsi (Kisléta, 1918. máj. 29. -), 1940. nov. l-től hivatásos tiszt, 1943. aug. l-től főhadnagy, a 4/1. huszárosztály rohamszakaszának parancsnoka. Önéletrajza a Jósa András Múzeum Adattárában. ei Lengyel Béla vitéz, ebesfalvi (Szarvas, 1897. ápr. 19. - ??), 1942. nov. l-től vezérőrnagy, 1944. szept. l-től altábornagy. 1944. aug. l-től szept. 22-ig a II. tartalék hadtest parancsnoka, utána dec. l-ig a VIII. hadtest parancsnoka. 1944. dec. I-től 1945. márc. 18-ig, nyugállományba helyezéséig a Honvédelmi Minisztérium állományában személyi tartalék.
