Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)
Az utolsó huszár
alatt azonban már elhatározta magában, hogy evvel a pimasz pofával ugyan nem fog egy szobában aludni. Egyben fiatal szálláscsináló tisztjével teljes részvétet érez. El tudja képzelni, mit kell annak ettől az alaktól eltűrnie. Az osztályparancsnok blazírt arcot vágva, némán, kérdőleg tekint fel a németre. Erre az, akárcsak egy vallató ügyész, a kérdések következő sorozatát zúdítja az osztályparancsnokra: - Wer sind Sie? Was machen Sie hier? Von wo kommen Sie? Auf wasfür einen Befehl haben Sie in diesem Dorf Quartiere besetzt? 194 És még több hasonlót. Egy barátságos szava sincs. Az osztályparancsnok minden kérdésre ültő helyében, nyugodtan, minden kommentár nélkül, „nonchalence"-iával 195 válaszolt. Ezalatt mérge azonban mindinkább huncutságba és humorba csapott át. Majd midőn a „Piffke" kérdéseinek pergőtüzében végre tűzszünethez jut, nyugodt, ele kimért hangon azt kérdi tőle: - Haben Sie endlich beendet? E kérdés, annak hangja és valószínűleg az osztályparancsnok folyékony németsége meghökkentette. Szemlátomást kizökkent magabiztos magatartásából és zavarba jött. A -Ja, Warum? 196 válasza után most az osztályparancsnok teszi fel neki ugyanazokat a kérdéseket, ugyanabban a sorrendben, mint ahogyan azokat hozzá intézte, de épp olyan szemtelen, arrogáns hangsúlyozással. Az osztályparancsnok majdnem elneveti magát, hogy ez milyen hatással van az őrnagyra. Minden kérdés után nőttön-nő zavara és kezdi a biztos talajt maga alól elveszíteni. Az osztályparancsnok utolsó kérdésére: - Wie kommen Sie in dieses Quartier? Azonban nem várja be a feleletet. Felkel a székéről és ráordít: - Dies ist mein rechtmassiges Quartiere und schauen Sie, class von hier abfahren! Aber sofort! 197 Az alak egy pillanatra megdermed a sértésen, majd hirtelen sarkon fordul és elhagyja a szobát. A békebeli operettfigurát többé nem látta az osztályparancsnok. Legénye gyorsan vette a sátorfáját. Az elégtételvétel jó hangulatra deríti az osztályparancsnokot. Nemsokára befut a fiatal német szálláscsináló tiszt örömtől széles, vigyorgó pofával lép be. Az incidensnek, úgy látszik, hamar híre futott, mert szinte megköszönte, hogy gazdája végre egyszer emberére talált. Meséli, hogy minden alantosa utálja a prepotens őrnagyot és mindenki örül a történteknek. 14 Kicsoda Ön? Mit csinál itt? Honnan jön? Milyen parancsra foglalt szállást ebben a faluban? 5 nonchalance - hanyag előkelőség, fesztelenség 6 Befejezte végre? I^en. Miért? 7 Mi köze Önnek ehhez a szálláshoz? Hz. az én jogszerű szállásom és lássa be, hogy Önnek innen el kell távoznia. De azonnal!
