Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Az utolsó huszár

Az osztály 18 óra körül Krosnába ér. Ott beszállásol. Lengyel település. Szétszórt tanyák. Nagy majorságok. Kvártélyok csűrökben. Az utakon mindenütt német tábori csendőrök szabályozzák a két ellenkező irányban hömpölygő ember-áradat forgalmát. Menekülők és leharcolt egységek nyugat, friss német utánpótlás kelet felé. Az előreküldött szálláscsinálók jelentik, hogy egy, a hátországból frissen beérkezett és kelet felé menetben lévő német tüzérosztály szálláscsinálói is ugyanabban a szálláskörletben jelöltek ki kvártélyokat egységük számára, mint amelyet a német irányító közegek az osztály részére kiutaltak. Rövidesen megjelenik egy fiatal, nagyon szimpatikus, jó modorú, tejfelesképű német zászlós és arra kéri az osztályparancsnokot, legyen segítségére abban, hogy nekik is jusson megfelelő szállás, különben goromba parancsnoka „megöli". Az osztályparancsnok a létszámnak megfelelően elosztja a kvártélyokat úgy, hogy az egységek ne keveredjenek össze. Pár barátságos szót is intéz a nagyon udvarias fellépésű fiatal tiszthez. Többek között megkérdi, éhes-e? Az bevallja, hogy két napja alig evett. Az osztályparancsnok erre meghívja vacsorára. Az osztály kondéraiban már rotyog a malacpörkölt. A hozzávaló „úgy akadt" útközben. Megköszöni. Boldogan távozik azzal, ha dolgát elvégezte, örömmel meg fog jelenni. Az osztályparancsnok kvártélya az egyik major egyedüli tiszta kis szobája - valami gazdatiszti iroda lehetett. Bár az osztályparancsnok csűrrel is beérte volna, a szálláscsinálók ragaszkodtak ehhez. Rozzant dívány és viharvert karosszék a szobácska egyedüli luxus berendzése. Az osztályparancsnok tiszti legénye berendezkedik benne és mosdóvizet készít elő. Az osztályparancsnok ezalatt lejárja az alosztályok körleteit. Ez kb. másfél órába telik, mert a tanyák eléggé szétszórtan esnek egymástól. Utána elég fáradtan tér szállására. Mosdatlan, borotválatlan. Ruházatán még ragad az utolsó, marky állás pora és sara. Nem nyújt valami túlságosan ápolt, megnyerő külsőt. Amint belép a szobába, látja, hogy tiszti legényén kívül egy német katona is betelepedett oda halomnyi tiszti poggyásszal. Kérdőleg néz legényére. Ez jelenti, hogy a német tüzérosztály parancsnokának legénye. Gazdáját ide telepítette, mert más megfelelő kvártély nincs a környéken. Az osztályparancsnok spekulálgat afelett, hogyan fognak ketten a díványon aludni. De gondolja, hogy a „sógornak" is szorítanak majd valahogyan helyet. Alig ül le a karosszékbe, hogy megvárja, míg legénye behozza a mosdóvizet, midőn egy magas, keménykötésű német őrnagy lép be. Szinte feltűnő jelenség errefelé tiszta ruhájában, gondozott külsejével, fényes csizmájában, monoklival szemében, lovaglópálcával hóna alatt. Szétvetett lábakkal megáll az ajtóban. Arrogáns tekintetével a pimasz, fölényes porosz junker prototípusa. Az osztályparancsnok viharvert külsejével nem tehetett rá valami nagyon jó benyomást. Valószínűleg rangjelzését sem ismerhette fel, köpönyege ujján. Az aranyozott stráfok bizony eléggé kopottak, piszkosak és feketék már. Az osztályparancsnok bajtársiasan és a harctéri silány elszállásolási viszonyokhoz mérten akarta fogadni, de ahogyan a német az első pillanatban arrogánsan, fölényesen, szinte lenézően felmérte, az osztályparancsnokot elfutotta améreg. Uralkodik azonban magán és megvárja, hogy a német szólaljon meg először, mert az csak őrnagy volt és később érkezett a szobába. Ez-