Bene János: Az 1. huszárhadosztály emlékezete. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 40. Nyíregyháza, 1994)

Június 20. Újra szeles, rossz idő. Hozzákezdtünk az élelem és a lótáp kiosztásához, mely egész nap tart. Közben kapunk néhány tehenet, mely igen jól jött, mert ezentúl tejeskávét reggelizünk. Június 21. Megint összekülönböztünk Undy zászlóssal. Ugyanis, amikor a szemlére készülődtünk, az eleségkocsi helyére tettük a benzines hordót. Amikor persze megjött a kocsi, nem tudott a helyére menni. Emiatt a zászlós úr az egész gh. személyzetét kihallgatásra rendelte. Ezt azonban a hadnagy úr nem engedte. Június 22. Korán kelek, mert 5 órakor van az indulás Luniniecbe a lótápért. Ez az első utam a felvételezéshez, egyben a városba is, amióta idejöttünk. A pinszki úton megyünk. A német haditemető mögött van az ellátó központ. Itt kerülök először éritkezésbe a németekkel a munkám során. Kedves és jó ember az elosztással megbízott tiszthelyettes. Vagonszámra van itt a lótáp. Dél felé megpakolunk és indulás haza. Alig érek be és eszem egy pár falatot, máris mennem kell Wiczynbe, az ezredtörzs körletébe, mert ide a magyar ellátó osztag hozza ki az élelmet és a lótápot, azt is át kell venni és ki kell osztani. Közben kaptam egy birkát is, azt ajnározgattam. Június 23. Újabb teheneket kapott az osztálytörzs. Estefelé levágunk egy marhát, ezzel a hentesek is elkezdik itteni ténykedésüket. Gyorsan elbánnak vele és ügyesen szétszedik. Ekkor jön valaki és csillogó szemmel hozza a postát. Az első posta hazulról. Látom kedves bátyám írását. Szorongó szívvel fogom kézbe és könnyes szemmel olvasom rózsaszínű lapjait. Másoktól is kaptam lapot. Az első postám így eléggé dús volt. Ekkor hallottuk azonban a szomorú hírt is, hogy a 3-as huszárok egyik századát a partizánok alaposan megnyirbálták. A szálláskörleteinket megerősítettük és éberebb figyelmet rendeltek el. A tanyák körül minden zöldet kivágnak vagy lekaszálnak. Óvóhelyeket építünk, mivel számolni lehet itt is az ellenség támadásával. Valami nagyon jó hírszerző szolgálatuk lehet az oroszoknak, mert Makay István vezérőrnagy úr tegnapelőtti tragikus autóbalesetét még aznap megtudták. Azonban a hazulról kapott hírek ezen dolgokat háttérbe szorítják. Mindenki boldog, s hazagondolva térünk nyugovóra. Június 24. Korán kelünk, s újra Luniniecbe megyünk vételezni. A városban először vételeztünk a magyar ellátó oszloptól. Hazafelé nagy a rendetlenség a besorolásnál. Ekkor vesznek össze Undy zászlós és Gercsó őrmester, annyira, hogy végül pisztolyt rántanak. Végre sikerül besorolni és megyünk haza. Ebéd után újra írok haza. Ahogy besötétedik a repülők újra ténykedni kezdenek. Távolból ismét látni a Sztálin-gyertyákat. Június 25. Vasárnap, csúnya, rossz idő ígérkezik. Délelőtt megtudjuk, hogy elhagyjuk a falut. Ebéd után riadó, majd lázas készülődés. Este 7 óra körül indulunk Wiczyn felé. Indulás előtt még elbúcsúztunk az itteni németektől. Ezután Wiczynen át északkeleti irányban megyünk. Ez a rész partizán veszély es terület, tehát fokozottan figyelünk. Különösképpen az erdőn áthaladva vagyunk éberek. Mivel eddig nem gyalogoltunk, nehezünkre esik a menet. Áthaladunk Borowcén. Ember, állat kimerülve. Hozzá még a bokáig érő homok. Sűrűn van drótakadály is. így menetelünk, mire kiérünk a luniniec-bastyni deszkaútra. Június 26. A deszkaúton tovább. Vagy 500 méterre egy falu, ahol már a magyar csapatok adják az őrséget. A falu északi részén állunk meg pihenni. Gyorsan 66