Bene János: Az 1. huszárhadosztály emlékezete. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 40. Nyíregyháza, 1994)

szalmát kaparintunk és lefekszünk. Reggel ébresztő után a századok elindulnak partizánvadászatra. Csak a nem harcoló rész marad a faluban. A hadnagy úr is bemegy Wolkába, ahol a beteg lovak vannak. Oda visz élelmet. Mi a falu bírójánál rendezkedünk be úgy, hogy bármelyik pillanatban indulni tudjunk. Ezt a napot a pihenésre használjuk. Este hamar el is alszunk. Éjféltájt azonban a repülők elkezdtek működni. Luniniecet és Lunint támadták. Sok Sztálin-gyertyát szórtak le, fényük még nálunk is észlelhető volt. Június 27. Amikor a légitevékenység elcsendesedett, lefeküdtünk és ébresztőig jóízűt szundikáltunk. Reggel tovább indultunk északkeleti irányba Bastyn faluig, ahová délelőtt 10 óra tájban érkeztünk meg. Itt találjuk már az ezredtörzset is. Egy háznál szállásolunk be, és azonnal kezdődik az élelem kiosztása. A csapatok délfelé érkeznek be és rövid pihenő után már mennek is tovább Baranowicze felé, mely innen vagy 45 kilométerre van. Errefelé az utak nagyon veszélyesek, sok helyen aknázták alá a partizánok. Az aknákat éjjelenként rejtették nagyon ügyesen a deszkaút alá. Az aknákat a partizánok saját kezűleg készítik és egy kis dobozba helyezik. Ez amilyen kezdetleges és egyszerű, olyan borzasztó és gyilkos fegyver az ellenség kezében. Délután megmosdunk és pihenünk. Este a szabad ég alatt rendezzük el a fekvőhelyet. Mivel ismét számolni lehet a légitevékenységgel, még világosban kiszemeltünk magunknak egy árkot. Ahogy kezdett sötétedni, a gépek mindjobban berregtek felettünk. Nemsokára kigyulladtak a Sztálin-gyertyák Luniniec fölött. Közben megérkezett a hadnagy úr is, aki előrement Malkowicze irányába. Megtörten meséli, hogy a szeme láttára tépett szét egy honvédet az akna. Ugyanis errefelé már vagy három hónapja nyugalom volt és a partizánoknak volt idejük lerakni veszedelmes fegyverüket. Ezt az aknát a legprecízebb műszer sem tudja kimutatni, hanem külön e célra kiképzett ember szöges bottal teszi ártalmatlanná. Eközben a bombák tömkelege hullott Luniniecre és Luninra. Nemsokára hatalmas lángok csaptak fel mindkét településen. Június 28. Reggel álmosan kelünk, s azonnal indulunk vételezni. Közben parancs jön, hogy indulunk tovább. Gyorsan felpakolunk és kiállunk. Szokás szerint órákat kell várni az indulásig. Egy takarót leterítünk és lefekszünk. Időközben a csapatok harcoló egységei elvonulnak. Este 7 óra felé végre mi is elindulunk Dworzec felé. Az úton egy kis szitáló eső szegődött mellénk, Wiczynbe érve azonban már rendesen esett. Rövid pihenő után innen is tovább indultunk Cna község felé. Már nagyon fáradtak voltunk, csak az vigasztalt, hogy a borús ég miatt a repülők legalább nem zavarnak. A faluba érve nagy kavarodás támadt, mert az élkocsis elaludt és rossz irányba mentünk tovább. Közben mégiscsak megjelennek a fejünk fölött a Sztálin-gyertyák. Egy rossz fahídon kell átmenni és ez megállítja az egész forgalmat. Egyszerre, alig pár kilométerre tőlünk kigyúlnak a gyertyák és nemsokára rá 3 hatalmas robbanás. Bizony, kúsznunk kellett. Lassan megyünk tovább, s néha le kell feküdni, mert nagy a fényesség. Az idő már éjfél felé jár. Június 29. Végre átjön mindenki a hídon és tovább megyünk egy pár kilométert, majd megállunk pihenőre. Mindenki holtfáradt. Hátunk mögött ég Luniniec. Ahogy megálltunk, mindenki ahol volt elvetette magát. A föld vizes, de ez most nem számít. Én is leterítem a köpenyt és máris alszom. Reggel 4 óra felé megyünk 67