Bene János: Az 1. huszárhadosztály emlékezete. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 40. Nyíregyháza, 1994)

zászlós is. A délelőtt folyamán német szerelők jönnek a gépkocsikat megjavítani. Egykettőre megvan a barátság. Figyelmeztetnek, hogy bánjunk keményen az orosz lakossággal, mert sok közöttük a partizán. Később meghívnak hozzájuk. Ezt el is fogadjuk és dr. Éber Géza állatorvos zászlós úrral és Delényi Miklóssal el is megyünk rádiót hallgatni. Beérve a szállásukra nagy rendet találunk. Villanyvilágítás, telefon, rádió. Sajnos Budapest I-et nem tudjuk meghallgatni, így estére újabb látogatást ígérünk. Közben a szállásunkra el-ellátogat egy helybéli lakos, Grigor, aki mindent hoz, amire szükség van, vizet, burgonyát stb. Este sikerül végre Budapest I-et befogni, de akkorra a hírek már elmúltak. Megkapjuk a német hadijelentést is. Visszatérve látjuk, hogy az utat gereblyézik. Ennek a magyarázatát is megadták a németek. Éjjel ugyanis nem szabad járkálni és ha aknát raktak volna le, úgy azt látni lehet reggel. Június 17. Gyöngyörű reggelre ébredtünk. A délelőtt folyamán elkezdtem az irodai munkát. Rendezem a lótápot, közben az arcomat jól bekenem krémmel, mert az erős naptól az egész orrom hámlik. Délután meglátogatjuk a németeket, akik ujjongva mesélik, hogy London felett valami titokzatos robbanó testek robbantak. A hatásuk óriási. Az új fegyver neve: V.l. Óriási a pánik az angol fővársoban. Sajnos, az inváziós arcvonalon az angolok nap nap után tért nyernek. Sietünk haza, mert a takarodót fújják. Hamar lefekszünk. Éjjel újra halljuk a repülőgépek zúgását. Kelet felől jó messzire Sztálin-gyertyát látunk. Ez egy égő fáklya, mely szinte nappali világosságot ad és fokozatosan égve hullik alá. Nem gyorsan, mert ejtőernyővel eresztik le az oroszok. Június 18. Újra gyönyörű reggel. Grigor már a teknőben a vizet is előkészítette a mosdáshoz. Derékig lemosakszunk, majd szépen rendbeszedjük magunkat, mert ma a Legfelsőbb Hadurunk születésnapja van. Reggeli után Delényivel átmentünk az ezredtörzshöz, mert két árkász szakaszt kell kölcsönösen átadni, illetve átvenni. Nagy örömmel beszélgetünk ott az ismerősökkel. Az egész személyzet itt nyiratkozik. Dolgunk végeztével visszatérünk a szállásra. Újra a számadásokkal bíbelődöm. Délben Szávoszt Tamás főhadnagy úr méltatja Kormányzó urunk születésnapját. Ebéd után lementünk a folyóhoz és kimostuk a ruháinkat. Mint az asszonyok, a folyóban állva mostunk. Semmittevésben múlik a nap. Este bejelentik, hogy másnap szállásszemle. Június 19. Szeles, borús reggel. Nekilódulunk a rendcsinálásnak. A fő irányító Undy zászlós úr. Azonban egy szomorú tényt veszünk észre. Valahogyan szemet vetett a gh. személyzetére és állandóan azt nézi, hogyan ártson nekünk. Persze, mivel rangban idősebb, parancsait fagyos arccal, némán, de végrehajtjuk. Pászty Béla hadnagy úr a II. osztály GH. főnöke közben Luniniecbe ment vételezni. Estefelé futnak be egy garmada élelemmel. Van itt minden különlegesség. Kaptunk vajat, citromot, műmézet, tojást, cukorkákat. Magyar ember nem igen szereti ezeket, pedig táplálóak. Kaputnk „partizánlevest", mely rendes nevén Wermacht-suppenkonzerv, csak a vad íze miatt adták neki a fenti nevet. A lótápnál is kaptunk egy különlegességet, az úgyenevezett Fuko-konzervet, mely zabszalmával és valami vegyülettel összepréselve kockában került forgalomba. Vízben áztatva adják a lovaknak. Ahogy az ember sem fogadta szívesen a német dolgokat, az állat sem nagyon eszi ezt. 65