Bene János: Az 1. huszárhadosztály emlékezete. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 40. Nyíregyháza, 1994)

KELCK Sötét éjszakában szó nélkül menetel, Egy lovas hadosztály több ezer emberrel. Némán búslakodik ember és a lova, Mert egy órán belül lesz borzalmas csata. Nádasdy-huszárok a javából valók, Messze orosz földön nagy harcba indulók. Pusztán arra gondol mindegyik harcosa, Haza jut-e egyszer, vagy többé már soha? Hangzik a parancsszó, mindenki állásba! A lovakat kopnizd a csatlós lovára, Egy órán belül átvesszük a frontot, Leváltjuk a németeket, kik fáradtak, roncsok. Timkovics városnak keleti határán, Farkasszemet nézett az ellenség frányán. Az éj leple alatt az állást átvettük, A vak sötétségbe szemünk meresztettük. Éjfélig néma csend uralja a tájat, Egy-két lövés dörren, tán őzre vadásznak. Minden huszár figyel, karabélya töltve, Rohamra készen áll, a vélt ellenségre. Pitymallik az égbolt és már azon nyomban, Aknazápor hullik, állásinkban robban. Egy órán át lövik védő állásúikat, Sok sebesült huszár fájdalmasan jajgat. A hajnali szürkület ködfelhőt bocsájta, Nagy szovjet haderő támad az állásra, Egy nagyobb egysége hátunk mögé kerül, Elzárja utunkat Timkovicsi felől. Egyetlen utunk van vissza már Kleck felé! Szerencsénk, az erdő nagy, rejtőzhetünk belé. Az erős tűzerő, s az ellenség nyomása, Bezárta hadtestünk egy nagy kalitkába. 38