Bene János: Az 1. huszárhadosztály emlékezete. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 40. Nyíregyháza, 1994)

A negyedik szakasz teljesen odavész, A századparancsnoknak idegrohama lesz. Önhibáján kívül egy szakaszt elvesztett, sürü könnye hullik, melyről ö nem tehet. Felderítők mennek, Kleck-Moróc-Nesvil irányába, Mindenki jelenti, körbe vagyunk zárva! Mindenki lehangolt, lelkét nyomja bánat, Sosem látjuk többé, szép magyar hazánkat! Ne csüggedj el magyar, csak szerencse dolga, Hogy kijussunk a zárból a varsói útra. Kora hajnalban az egész hadosztály, Óriás erőkkel támad Kleck városnál. Harckocsik, ütegek, aknavetők száza, Ontja lövedékeit Klecknek városára. Tíz német bombázó és Messerschmidt vadászok, Égő fáklyává bombázzák a várost. Megindul a huszár, életre halálra, Nincs megállás addig míg a gyürüt át nem vágja. Négy órás súlyos kegyetlen harc után, Kívül volt a gyűrűn az egész hadosztály. Egy köves útszakasz mely Varsó felé vezet, Ezen vonul vissza az egész hadsereg. Ez még veszélyesebb mint a klecki csata, Mert a jobb és bal oldalán Pinszknek nagy mocsara. Jönnek is a Ráták légi aknáikkal, Meghintik az utat égi mannáikkal... Emberek és lovak jajgatnak, nyerítnek, A gazdátlan lovak a mocsárba süllyednek. Az utat elzárja a rengeteg hulla, Gépkocsi, harckocsi cafatokra zúzza. Vágtát az elején, mert nyomunkba a ruszki! Erdőből az utat a partizán lövi. Szörnyű nagy a pánik, menekül mindenki, A jó Isten tudja, hogy majd hol kötünk ki. Vágta és ügetés, így megy ez egész nap, A légitámadás nem hagyja nyugtunkat. 39