Bene János: Az 1. huszárhadosztály emlékezete. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 40. Nyíregyháza, 1994)

megtorpant és fedezéket keresett, a balszárny azonban eljutott az állásainkig és kéthárom katona beugrott a futóárkunkba. A huszárok elkeseredésükben birokra keltek velük, lefegyverezték őket, így kerültek fogságba. Az egész támadás megtorpant, az oroszok igyekeztek a cserjésbe visszavonulni. Sötétedéskor érkezett meg a leváltó német páncélos egység és mi az éj folyamán bevonultunk Márkiba. A szomszédos helységekben gyülekezett a hadosztály, és egynapos előkészület után, szeptember 17-18-án Henrykow körzetében egy rögtönzött hadihídon keltünk át a Visztulán. Az átkelés előtt a szovjet repülők felderítést végeztek felettünk, de a német vadászgépek elűzték őket és biztosították a zavartalan átkelést. A nagy kiterjedésű kampinosi erdőségen haladtunk keresztül. Itt is nagyerejü lengyel partizán egységek rejtőztek. Egy kisebb faluba érkezve a század pihenőt tartott és általános tisztogatást, tisztálkodást végeztünk, amikor az erdő felett nagy magasságban hat repülőgép jelent meg és súlyos terheket dobált le. Először azt hittük, hogy megint bombáznak, de a legnagyobb meglepetésünkre a kidobott rakományokból ejtőernyők nyíltak ki és úgy ereszkedtek le az erdőbe. így szállították a partizánoknak az utánpótlást. Váratlanul azonban megjelent négy német vadászgép és megkezdődött a légiharc. Egy szállítógépet találat ért és felrobbanva kigyulladt. A gép jobb szárnya levált a törzstől és mind a két rész, mint egy ventillátor, pörögve zuhant lefelé. A többi szállítógép gyorsan kioldotta a terhét és nagy sebességgel menekült. A lengyel partizánok számára küldött élelem és fegyver jórésze azonban a németek zónájába hullott és az ő zsákmányuk lett. Ugyanezen a napon végzetes tragédiával fejeződött be a lengyelországi hadmüveietünk. A század egy tágas udvarban tisztogatta a fegyvereket, közöttük Földi szakaszvezető is. Egy puskadörrenés hallatszott a közeli erdőből és Földi szakaszvezető holtan terült el a huszárok között. Azonnal a lövés irányába indultunk, de a hatalmas erdőség elnyelte az orvlövész partizánt. Még aznap délután megástuk Földi szakaszvezető sírját, s ugyanabban az udvarban temettük el. 0 volt az utolsó hősi halottunk Varsó körzetében. Az elkövetkező napokban a hadosztály Piastow-Pruszków-Borvinów és Milanowek körzetében gyülekezett és négy-öt nap várakozás után folyamatosan megkezdte a berakodást. Századunk 1944. szeptember 28-án rakodott be Grodzsik vasútállomásán. Az egyes egységek más-más helységben rakodtak, a huszárüteg például Tornászówban. Orömnapot jelentett számunkra, amikor a szerelvényünk megindult hazafelé. A huszárok minden fáradtságot, veszélyt feledve, nótába kezdtek. Különben is, a hadosztályunk az alig két és fél hónapos hadműveleti időszak alatt alaposan megtépázódott, s szinte harcképtelenné vált. Nemcsak a legénységnek, hanem a parancsnokoknak, a törzstiszteknek is az volt a legfőbb vágyuk, hogy az ilyen állapotba került egységek minél előbb hazakerüljenek pihenésre, feltöltésre... 37