Bene János: Az 1. huszárhadosztály emlékezete. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 40. Nyíregyháza, 1994)

laktanyában az én vezényletem alatt állt, munkácsi, szabolcsi, zempléni, borsodi és dunántúli fiúk voltak benne. Hajnal három óra körül elcsendesedik minden. Bizonyára visszaverték az oroszokat - gondoltam. Sajnos nem így történt. A kiküldött hívivök azzal jöttek vissza, hogy a vonalakban senki sincs, a szakasz fogságba eshetett. Századparancsnokunk engem küld ki, hogy derítsem fel, mi történt. Azonnal indulok, s csak Sandri Ferkó huszárt viszem magammal. Gyors ütemben haladunk, hamarosan láthatóvá válik a védőállás, de egy lélek sem mozdul benne. Ugyanakkor arra lettünk figyelmesek, hogy tőlünk balra a cserjésben támadásra fejlődik fel egy nagyobb orosz egység, mely az első szakasz állásai felé tart, ugyanakkor jobbra, az erdő kiszögellésénél, a harmadik szakasz ellen is megindul a támadás. Velünk szemben, az üres állások előtt is felbukkan az ellenséges gyalogság. Ebben a pillanatban erős aknatüz árasztja el az állásokat és a község peremét. Ék alakban bontakozott ki a szovjet támadás. Ha a második szakaszból netalán az állásban is maradt volna valaki, e nagy erejű támadás láttán vagy tüzel, vagy menekül, de itt egy lélek sem mozdult a mieink közül. Itt már nincs kit keresnünk, mondtam Ferkónak és futva indultunk visszafelé. Útközben elénk toppan a tiszaladányi Csík Bertalan őrvezető, akit a századparancsonkunk küldött utánunk azzal, hogy igyekezzünk vissza, mert az egész hadosztály be van kerítve. Aknazápor zúdul a városra, a falak mellé húzódva futunk, s az egyik útkereszteződésben visszavonuló magyarokba ütközünk. Tabódy István főhadnagy úr van itt a szakaszával. Együtt futunk a vezetéklovakhoz, de azok már nincsenek az eredeti helyükön. Térképet veszünk elő és próbálunk tájékozódni. Timkovicétől nyugatra, kb. 25 kilométerre van Kleck, csakis ezen az útvonalon juthatunk ki. Egy patakhoz érkezünk, annak vonulatát használjuk ki fedezéknek, s partján megyünk Kleck felé. A patak erősen dél felé fordul, ezen a vonalon nem mehetünk tovább, át kell kelni rajta. Felmászok egy fára és távcsővel figyelem a környéket. Timkovicében már benne vannak az oroszok. Előttünk, a távolabb lévő erdő szélén lovasokat látok. - Átkelünk a patakon és irány az erdő! - adja ki a parancsot Tabódy főhadnagy úr és nekifut a pataknak, a huszárok pedig utána. Ebben a pillanatban a dombvonulat mögül feltűnik egy RATA harci repülőgép. Egyenesen felénk tart és azonnal lőni kezd minket. Mindenki szétfut, de végülis szerencsésen elértük az erdőt, ahol nagy örömünkre megtaláltuk a század több részét. Századparancsnokunk térképet vett elő és megmutatta a bekerített területet: Timkovice-Kopyl-Starica-Bobovna-Nesvil-Gricevici-Moróc-Kolki és KrasznajaSzloboda helységekben már oroszok vannak és várható, hogy a hajnali órákban támadást indítanak a magyar és a német hadosztályok megsemmisítésére. Közben rádióhoz kérik a századparancsnokot és jól hallani az ezredparancsnokság parancsát, hogy éjszkára vonuljunk a Kleck előtti erdőbe és ott rendezkedjünk be kör védelemre. Felnyergelünk és azonnal megindulunk az elrendelt körletbe, ahová alkonyatra érkezünk. Berendezkedünk, majd éjszakára mindenki harckészültségben marad. Hajnalban érkezik a parancs: Támadás Kleck városára! A hadosztály Kleck irányába szétbontakozik. Az első vonalban a harckocsik támadnak, majd a hadosztály élőerői több lépcsőben. Ameddig a szem ellátott, mindenütt harckocsi, ember és ló 19