Bene János: Az 1. huszárhadosztály emlékezete. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 40. Nyíregyháza, 1994)

négy órakor lesz, minden huszár ellenőrizze a személyes felszerelését és a lovát, hogy harckész állapotban indulhassunk feladatunk maradéktalan végrehajtására! Kora hajnalban indult a század Bastyn felé. Hatalmas erdőségen haladtunk keresztül, elég nehezen, mert a homokos úton a szekerek kerekei mélyen besüllyedtek a talajba. Százkilométeres földút volt előttünk Timkovicéig. Bór falu előtt hatalmas robbanás rázta meg az erdőt. Az előttünk haladó negyedik századból egy huszárt lovával együtt tépett darabokra egy akna, melyet a partizánok rejtettek a homokba, s mely a ló lába alatt robbant fel. Borba érkezve azt javasoltam a százados úrnak, hogy keressünk a községben egy pár lovat, tüskés boronát, s vagy 200 méterrel küldjük a század elé, hogy az kiforgassa az útba telepített aknákat. Ez ugyan lelassította a menetidőnket, de veszteség nélkül érkeztünk késő alkonyatra Krasznaja-Szlobodara. Itt a század körkörös védelemre rendezkedett be, mi pedig a századparancsnokkal az osztály parancsnokságra mentünk. Ott megkaptuk a másnapra szóló eligazítást, mely úgy szólt, hogy a század meneteljen Timkovicére és este 20 órakor váltsa le a település keleti peremén lévő védőállásban a kimerült német egységet. A század védelmi vonalának a határa a Moszkvába vezető 3. számú úttól északra fekvő Kopyl község. Századparancsnokunk a három huszárszakaszt osztotta be a felváltásra, a negyedik, az aknavetős szakaszt pedig tüzelőállásba rendelte a községben, egy horhosban. 1944. június 27-én éjjel 22 óra volt amikor a német egységek felváltása megkezdődött és ők a községen át vonultak vissza Kleck irányába. Amikor Magyarországról kiindultunk a frontra, olyan hangok röpködtek, hogy csak a Kárpátokba megyünk rendfenntartásra és íme, most bedobták a hadosztályt a legmélyebb vízbe, a frontnak azon részére, ahol óriási erőkkel bontakozott ki az orosz támadás lendülete. Leváltottuk ugyan a németeket, de fegyvereink ugyanazok voltak, mint 1941-ben. Ócska karabélyok, használt golyószórók, géppisztolyok és századonként egy aknavető. Páncélököl csak nekem volt a századnál, azt is egy visszavonuló német őrmestertől kértem el négy darab kockakávéért cserébe. íme, most újra itt vagyunk egy ismeretlen fronton, méghozzá teljesen tájékozatlanul, mert a vaksötétben még fel sem tudjuk deríteni az ellenség holléttét és terveit. Minden szakasz elfoglalta már a helyét, de századparancsnokunk mégis nyugtalan. Hosszan figyelem az arcát és nem hagyom egy percre sem magára. A századtörzs egy nagyobb épület udvarába szállásolt. Ahogy szétnéztünk, látható volt, hogy itt az elmúlt napokban komoly harctevékenység lehetett. A szétlőtt épület alatt egy ép pincét találtunk. Itt helyezkedett el a századtörzs, a hírvivők, a konyha, a szakácsok és a rádiósok veszik birtokba. A vezetéklovakat a százados úr visszarendeli a község mögötti erdőbe. A rádiós azonnal összeköttetést keres az osztályparancsnoksággal és jelentést tesz, hogy a német egység leváltása megtörtént. Éjjel egy óráig teljes csönd uralta a vidéket, utána azonban Márffy Ágost tartalékos zászlós szakaszának védőkörlete felől rakétázás és sürü géppisztoly sorozatok hallatszottak. Kifutok az utcára. Tisztán kivehető a harctevékenység. Valószínűleg meglepetésszerűen támadtak az oroszok, hiszen mindig ezt a kritikus időt használták fel a támadásra. Elszorult a szívem, mert ez a szakasz otthon, a munkácsi 18