Bene János: Az 1. huszárhadosztály emlékezete. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 40. Nyíregyháza, 1994)

„... A lovashadosztály bátor csapatainak sorainkból való kiválása alkalmából a vezetés és a csapat iránt érzett különös megbecsüléssel köszönetemet fejezem ki. A hadosztály a német bajtársak oldalán megvívott ütközetek támadásai alatt legnehezebb elhárító harcaiban különösen példát mutató harckészségével tüntette ki magát. Bátorsága, keménysége és kitartása a legjobb német hadosztályokkal tette egyenértékűvé. A hagyományos magyar lovasszellem a nehéz elhárító harcokban is megadta a bolsevista hordák visszavetéséhez és leküzdéséhez szükséges lendületet. A szeptember 14-i német hadijelentésben történt kiemelés óta pedig a magyar királyi 1. honvéd lovashadosztálynak Varsó előterében vívott hősies harcai nemcsak a német hadsereg, hanem az egész német nap előtt fogalommá lettek. A hazájában visszatérő lovashadosztályt a mostani napokban az egész német hadsereg és ehhez csatlakozva az én személyes jókívánataim kísérik. Kívánom, hogy az összehasonlíthatatlan magyar katonai erényeket minden másnál jobban megtestesítő bátor hadosztály ősi és dicsőséges lobogóit további győzelmi babérok illessék a csatatereken és a német bajtársakkal szoros fegyverbarátságban teljes sikerrel működjék közre a magyar haza határain a végső győzelem kivívásában..." 1944. október elején érkeztek be a huszárhadosztály szerelvényei a kirakodási körzetekbe a Duna-Tisza közén. A 2. huszárezred Alpáron, Kiskunfélegyházán és Kecskeméten, a 3. huszárezred Kecskeméten, Lajosmizsén és Örkényben, a 4. huszárezred pedig Nagykőrösön rakodott ki. A létszámban és fegyverzetben erősen megfogyatkozott hadosztály pihentetésére, feltöltésére azonban nem maradt idő. Az elsőnek beérkezett és viszonylag a legjobb állapotban lévő 2. huszárezredet már október 6-án Szentesre irányították, hogy az Arad felől visszavonuló hadsereg részére a szentesi hidat biztosítsa. Az időközben beérkezett másik két huszárezred A Iparnál illetve Lakiteleknél csatlakozott a támadáshoz. A kiugrási tárgyalások miatt október 13-án az orosz csapatok a támadást pár napra leállították, s így a hadosztály egy kis pihenőhöz jutott. Ekkor érkeztek be az alakulatokhoz a pótlások, ugyanakkor az 1. póthuszárezred alosztályai is beolvadtak anyaezredeikbe. Október 15-ére a huszárhadosztály Kecskemét területén már teljes hadrendjével állt készen a további harcokra. Októberben a hadosztály a Duna-Tisza közén Bugac, Bugyi, Soroksár irányában vívott halogató harcokat. Különösen elkeseredett ütközetet vívtak a huszárok november l-jén Bugyinál, ahol a hadosztályparancsnok, Ibrányi Mihály altábornagy is megsebesült. Helyét Schell Zoltán ezredes, hadosztályparancsnok-helyettes vette át. November 1-je után a huszárhadosztályt kivonták az arcvonalból, majd a kötelékek rendezése után folyammegfigyelő feladatot kapott Csepel-szigetén. A novembert és december hónap elejét a hadosztály a szigeten töltötte szinte állandó harcban, az oroszok átkelési próbálkozásainak elhárításával, melyeket végülis nem sikerült megakadályozni, s így a hadosztály ezredei a Velencei-tó felé vonultak vissza, majd innen tovább december végén a Vértes-hegységbe. Ezekben a napokban zárult be a gyürü Budapest körül, s ezzel a 4. huszárezred részei (a II. osztály), a 2. lovas-tüzérosztály, a 2. huszárezred páncéltörő ágyús százada a főváros védelmére maradtak vissza, s itt véreztek el, vagy estek fogságba. 14