Lakatos Sarolta: Rendjelek és kitüntetések a JAM-ban (Jósa András Múzeum Kiadványai 39. Nyíregyháza, 1994)

A gyűjtemény bemutatása

bői. Károly főherceg pedig, aki 1712-ben VI. Károlyként került a német-római császári trónra, mint a rend alapítójának utóda, a kizárt lovagokkal koronázásakor megalapította a rend osztrák ágát. Ezóta két Aranygyapjas Rend működik. A Habsburg-család férfi ágon történt kihalásakor és Mária Terézia trónrakerülésekor, férje, Lotharingiai Ferenc lett a rend osztrák ágának a nagymestere. V. Fülöp spanyol király ekkor kísérletet tett a rend adományozásának kizárólagos megszerzésére. Mária Terézia az alapszabályok előírásaira való hivatkozással (az 1477-eshez hasonló helyzet: a leányörökös nem, de férje már lehet nagymester) azonban visszautasította V. Fülöp próbálkozásait. V. Fülöp utódai pedig végérvényesen felhagytak a nagymúltú rend két ágának egyesítésére irányuló kísérletekkel.

53 Az Aranygyapjas Rendet a Habsburg Birodalomban - ellentétben Spanyolországgal, ahol királyi érdemrend, majd állami kitüntetés lett - mindvégig mint a dinasztia rendjét, az uralkodócsalád házi rendjelét adományozták. A Birodalom széthullását követően megjelent 1919- április 3-i törvény, amely eltörölte a nemesi címeket, rangokat, ezért nem érintette a Rend működését.

54 1922-ig IV. Károly magyar király (I. Károly osztrák császár) volt a Bécs központú osztrák Aranygyapjas Rend nagymestere, halála óta fia, Habsburg Ottó tölti be e méltóságot. 1938-1953 között a rendi élet átmenetileg szünetelt (1938-ban az osztrák Anschluss-t követően a nemzeti szocialisták beszüntették a rend működését). 1953-ban rendeződött az Aranygyapjas Rend jogi helyzete, az osztrák állam elismerte közjogi jellegét. Az osztrák ág a mai napig megtartja a rend eredeti előírásait. Új rendtagot csak üresedés esetén vesznek fel a rend ünnepélyes összejövetelén, Szent András napján. A gyűjteményünkben lévő rendjelvény a XIX. század utolsó harmadának típusa. A RENDJELVÉNY LEÍRÁSA A rendjelvény három elem összekapcsolásából áll. A középső elem egy fekete zománcú, aranyszegélyű, ovális alakú, kidomborodó formájú kovakő. Balra és jobbra vörös lángokat szór (7-7 lángnyelv), a fekete zománc mindkét oldalán 7-7 lángszerű, aranyszélű fehér pötty van. A tűzkőhöz alul és felül l-l arany fül van hozzáerősítve, amely a rendjelvény másik 2 elemének a kapcsolódását szolgálja. A tűzkőről egy plasztikus kidolgozású, fejét balra fordító, lábaival csüngő, aranyból készült kosirha függ rovátkolt aranykarikán. A tűzkőhöz felül egy arany vésett karikával kapcsolódik a rendjelvény harmadik eleme, a stilizált tűzcsiholó acél. A tűzcsiholó acél fogantyúja mindkét oldalon kék zománcú, közepén arany girland díszítményes. Az előlapon kék zománc alapon arany betűkkel a Burgundi-uralkodóház régi jelmondata, egyben a rendi jelmondat áll: PREÏÏUMLABORUM

NON VILE (=A munkának nem kevés jutalma). A girland díszítmény alatt lévő arany lapocskán látható vadászjelenet lason harcát ábrázolja a sárkánygyíkokkal. A hátoldalon a kék zománcú fogantyú l-l babérággal díszített, a fogantyú alsó részén arany betűkkel a felirat: NON

ALUID (= Mást nem, másik nem lesz = a két elhunyt feleség után a herceg megállapodik a harmadik mellett, s az sem távozik idő előtt). Az arany lapocska hátoldalán Gedeonnak a midianitákkal való harcát örökítették meg. A tűzcsiholó acél felső részét kagyló motívum zárja le. A tűzcsiholó acélhoz ovális alakú arany gyűrű (szélein 2-2 vékony kék csíkkal) kapcsolódik, a 27 mm széles, vörös színű nyakszalag ezen keresztül húzható át. A nyakszalag tartozéka egy 27 x 23 mm nagyságú, díszes ornamentikájú, kékzománcú, szabadon elhelyezett motívum, az ún. coulant, oldalán nyitásra és zárásra szolgáló csuklópánttal. A rendjelvény mérete a gyűrűvel együtt: 93 x 52 mm Anyaga: arany, zománc Ltsz.: JAM KKGY 92.1.3-1. A rendjelvény vörös préselt dobozán az osztrák császári címer látható, belül ROTHE KOHLMARKT 7 OEST. u. PERS. HOFJUWELIER WIEN cégjelzés olvasható. MAGYAR KIRÁLYI SZENT ISTVÁN REND Létrehozása nem minden előzmény nélkül történt, Mária Terézia uralkodásának egy-egy korszakával, az azt meghatározó okokkal szorosan összefüggő előtörténete van. Mária Terézia apjának, III. Károlynak (VI. Károly néven német-római császár) a trónját az 1713- április 19-én kiadott ún. osztrák pragmatica sanctio, az 1722. évi erdélyi országgyűlési törvény és a ma-