Lakatos Sarolta: Rendjelek és kitüntetések a JAM-ban (Jósa András Múzeum Kiadványai 39. Nyíregyháza, 1994)

A gyűjtemény bemutatása

gyár országgyűlés 1723. évi I. II. és III. törvénycik­ke alapján foglalta el 1740 októberében. Törvé­nyes jogát a trónra azonban csak a nyolc évig tartó örökösödési háborúval (1741-1748) tudta elismer­tetni a trónkövetelőkkel és szövetségeseikkel szemben. A háború kirobbanásának évében, 1741. május 14-én Pozsonyban ült össze a magyar országgyű­lés. A nemzeti jogok és törvények megtartásának ígéretét tartalmazó királyi leiratok és a királyi koro­názási hitlevél nyomán a rendek elfogadták a nő­ági örökösödést. 1741. június 25-én megkoronáz­ták a királynőt, szeptember 20-án pedig megtör­tént férjének, Lotharingiai Ferencnek a társkor­mányzóvá való kinevezése is. Ezen az országgyűlésen indítványozta egy, a Szent István nevéről elnevezett nemesi lovagrend felállí­tását a dömölki apát.^ Javaslata szerint az ország­gyűlésnek törvénnyel kellene az Aranygyapjas Rend mintájára e rendet létrehoznia. Elképzelésé­ről gróf Esterházy /Ó2S<?/'országbíróval is tanácsko­zott, aki bár a gondolatot jónak tartotta, a rend tör­vényes létrehozását nem látta szükségesnek. A dö­mölki apát javaslata feledésbe merült az örökösö­dési háború hosszú évei alatt, az időpont nem ked­vezett a rendalapításnak. A háború Mária Terézia számára végső soron ered­ményes, sikeres befejezésében fontos szerepet ját­szott a magyar nemzet, a kétszer (1741 és 1744) meghirdetett nemesi fölkelés, a 80 ezer fegyveres, akik a királynőjük zászlai alá álltak. Az aacheni bé­kekötés (1748. X. 18.) után Mária Terézia külpoli­tikájának fő célja Sziléziának II. Frigyestől való visszaszerzése lett, de az 1756-ban kirobbantott 7 éves háborúban (1756-63) már francia-orosz-szász szövetségben vett részt. A háborút lezáró huberts­burgi békeszerződés (1763- II- 15.) a korábbi status quo-t erősítette meg, Mária Teréziának végleg le kellett mondania Sziléziáról Poroszország javára. Egyedüli eredményként II. Frigyes azon kötele­zettségét könyvelhette el, hogy az esedékes római királyválasztáson fiára, József főhercegre adja sza­vazatát. A választás 1763. március 27-én történt, József valamennyi választófejedelem egyező szava­zatával római király lett. A hét éves háborúhoz kötődik a Katonai Mária Terézia Rend létrehozása. 1757 májusában II. Fri­gyes már Prágát ostromolta, amikor Daun tábor­nagy Kolinig előrenyomulva, június 18-án fényes győzelmet aratott a porosz seregen. E diadalt örö­kítette meg a császárné az említett katonai dísz­renddel. 57 Három év múlva, 1760-ban pedig gróf Esterházy Ferenc javaslatára (1762-től magyar fő­kancellár, aki különös kegyben állott mind az ural­kodónőnél, mind annak férjénél) már egy polgári érdemrend létrehozásának a tervével foglalkozott, amely rendet az első apostoli király, Szent István Cl) nevével akart összekapcsolni. A királynő megbí­zásából el is készült egy 25 pontból álló francia nyelven megfogalmazott rendelettervezet, gróf Ru­dolf Chotek, az udvari kamara akkori elnöke azon­ban lényeges pontokban nem értett azzal egyet. Lotharingiai Ferenc és bizonyos konzervatív udvari körök eleve ellenezték az új rend létrehozását, fél­ve az Aranygyapjas Rend és a Katonai Mária Te­rézia Rend becsének csökkenésétől. Mindezek mi­att az uralkodónő egyelőre elállt a terv megvalósí­tásától; noha királysága díszének emelésére még 1758-ban XIII. Kelemen pápa jóváhagyásával meg­újította az „apostoli" király címet, 10 amelyet hajdan Szent István nyert II. Szilveszter pápától, de utódai nem használták. Magyarország Mária Terézia felszólítására 50 ezer­nél több újonccal, tetemes pénz- és élelmiszerse­géllyel járult hozzá a 7 éves háború terheihez. Ezt méltánylandó 1760-ban udvarában magyar nemesi ifjakból megszervezte a királyi testőrséget, hízeleg­vén a nemzet hiúságának, egyidejűleg emelvén az udvar fényét (párducbőrös délceg ifjak); számukat József római királlyá koronázásakor (1764. május 5.) közel 500 főre emelte; 1765-ben Erdélynek „nagyfejedelemség" címet adományozott stb. Az államadósság a háború 7 éve alatt 200 millióra emelkedett, a beállt békeidőben az önkéntes ado­mányok megszűntek, új jövedelmi forrás nem állt rendelkezésre az adósság és a kamat fizetésére. A hadsereg létszámát, amelyben az uralkodónő fő támaszát látta, nem akarta csökkenteni, udvarának fényéről, jótékonykodásairól sem kívánt lemonda­ni. Nehéz gazdasági helyzetében Mária Terézia a Magyar Országgyűlés 1 764. júliusára történő összehívását határozta el (amelyet 13 év óta nem tett meg) az adók megemelése céljából, az állam­adósság egy részének átvállaltatása reményében.

Next

/
Thumbnails
Contents