Lakatos Sarolta: Rendjelek és kitüntetések a JAM-ban (Jósa András Múzeum Kiadványai 39. Nyíregyháza, 1994)

A rendjelek, kitüntetések történetének áttekintése - A kitüntetések külalakja, fokozata, viselésük

rendi kancellár volt, de más tisztségviselőket (titkár, kincstárnok, titoknok, címernök stb.) is foglalkoztattak. A rendek többségének a politikai érdekeket, célokat kifejező külön jelszava (rendi jelmondat) volt, amelyet az egyes rendeket megkülönböztető külön rendi öltözeten viselt rendjelvényeken (rendjelen) is gyakran megjelenítettek. A rendi alapszabályokban, statútumokban rögzítették a rend belső életének (a felvétel feltételrendszerétől a rendjelekig) szabályozását. A vallásháborúk, a török elleni harc időszakában, a XVII-XVIII. században, a többségében abszolút hatalommal rendelkező uralkodók érdeke, figyelme már az egyre nagyobb létszámú, s idővel állandóvá vált (zsoldos) hadsereg tisztjeinek elismerésére, a hadi érdemek jutalmazására irányult. Szándékuk megvalósítása azonban egy új típusú elismerési formát igényelt, mert az addigi feudális lovagrendek (kis létszámúak, fokozataik nincsenek stb.) nem voltak alkalmasak a (mind) több érdem elismerésére, a kitüntetettek számának növelésére. Rangos katonai érdemrendeket hoztak ezért létre a nemesi származású és katolikus vallású tisztek megjutalmazására. A XLV. Lajos francia király által 1693-ban alapított és már 3 osztályú Szent Lajos Katonai Rend az első a katonai érdemrendek sorában. A XVIII. század második felében a katonai érdemrendek száma tovább nőtt, és adományozásukat már nem kötötték származási vagy vallási feltételekhez (pl. Katonai Mária Terézia Rend 1757). Egyidejűleg megjelentek a döntően még nemesi származáshoz kötött, de már nem katonai jellegű, polgári érdemrendek is (pl. Magyar Királyi Szent István Rend 1764). A XLX. század az érdemrendek, kitüntetések általános elterjedésének, differenciálódásának, a kitüntetési rendszerek kiteljesedésének korszaka. Az uralkodók a régi, patinás lovagrendeket is felújították, jellegükben az érdemrendekhez közelítették, gyakran érdemkereszttel, érdeméremmel is bővítvén azokat. Míg a középkori udvari lovagrendeknél nem voltak fokozatok, a XLX. stát2A\ó\ egyre gyakoribb a mind több és differenciáltabb elsimerést biztosító öt-hét osztályú érdemrend.

26 Történt mindez az uralkodói politikai érdekek szolgálatában a mind több jutalmazási lehetőségért, újabb és újabb társadalmi rétegek megnyeréséért, a motiváltság fokozásáért. Ezt szolgálta a különböző művészeti, irodalmi, tudományos stb. elismerési formák létrehozása is. A differenciáltabb kitüntető eszközök iránti igény hozta létre a katonai érdemrendek keresztjei nyomán született érdem- és emlékkereszteket is, amelyek a XVM-XLX. század fordulójától váltak kedveltté. Nem lenne még e jelen rövid áttekintés sem teljes az érem, mint tömeges(ebb) elismerési lehetőség megemlítése nélkül, amely a rendjelek mellett a másik legrégebbi, a XV-XVI. századtól létező kitüntetési forma. A XVIII. századtól vált rendszeressé alapításuk emlékérem (békekötés, koronázás, uralkodói házasságkötés és egyéb kiemelkedő események), ill. jutalomérem (kitüntetési szándék) formában. A rajtuk lévő jelmondatok egyidejűleg az uralkodói hitvallás széles(ebb) körű megismertetését is szolgálták. A kitüntetések külalakja, fokozatai, viselésük Az érdem elismerésének alapvető feltétele az érdemnek a közösség előtti látható jellel való kinyilvánítása, ül. a viselhetőség biztosítása. Ezt a funkciót töltik be a rendjelvények, kitüntetések, érmek. A rendjelvények, kitüntetések legkedveltebb formája évszázadok óta a kereszt, az érem és a csillag, de más ábrázolások is születtek. A korai világi lovagrendeknél jellegzetesek voltak az egyházi lovagrendek keresztszimbólumától való megkülönböztetésül választott szimbolikus állatalakok, állatfigurák (pl. a Zsigmond király által 1408-ban alapított Sárkány Rendnél a sárkány). Később a keresz27 tet a legkülönbözőbb változatokban alkalmazták e célra, immár többnyire nem az eredeti, vallásos jelentésében, hanem a rendek, kitüntetések fokozatait (nagykereszt, középkereszt, lovagkereszt) jelölték velük. Éremképük, ábrájuk általában egyszerű volt, jelképrendszerük kifejezte az alapító szándékát, az alapítás célját. Kedvelt alkotóelemeik az uralkodói, állami, nemzeti szimbólumok, az arcképek, mellképek, monogramok, az éremképet esetleg értelmező vagy kiegészítő feliratok, jelmondatok, a nemzeti színek, zászlók, címerek, címerelemek. A koszorúk a köztársasági államformát, a polgári érdemeket vagy a kultúrát szimbolizálták, de hadidíszítményként is gyakran előfordultak, ill. az érdem katonai jellegét jelezték a pol-