Lakatos Sarolta: Rendjelek és kitüntetések a JAM-ban (Jósa András Múzeum Kiadványai 39. Nyíregyháza, 1994)

A rendjelek, kitüntetések történetének áttekintése - A kitüntetések külalakja, fokozata, viselésük

gári és katonai érdemek elismerésére egyaránt 28 szolgáló kitüntetési formáknál , a kardokkal együtt. A különböző fokozatok, osztályok keresztjei, jelvényei általában ugyanazok voltak, és csak nagyságban, méretben különböztek egymástól. Önállóan vagy a lovag- és érdemrend magasabb fokozatainál gyakran alkalmazták a rendjel mellre tűzendő, kiegészítő jelvényeként a másik ősi jelképet, a csillagot is. A csillag - a kereszthez, éremhez hasonlóan — alapformaként is megjelent (Svéd Észak Csillaga, Lett Három Csillag Rend stb.). A korona szerepe is többféle volt. Lehetett a rendjel alapszimbóluma (pl. Olasz Korona Rend), de inkább a királyságot jelképezte dekoratív díszítőelemként. A fejedelmi, udvari lovagrendek az egyházi lovagrendekhez hasonlóan rendi öltözékkel rendelkeztek. A világi lovagrendeknek azonban bársonyból, pompás selyemből, hímzésekkel igen gazdagon ellátott díszöltözete volt. A kor divatjára, szokásaira is figyelemmel választott l-l rend öltözetet, amely így az idők folyamán egyre többet veszített „cifraságából", egyszerűbb lett. (pl. az 1701-ben alapított porosz Fekete Sas Rend lovagja végül csak egy vörös színű, kék bélésű köpenyt viselt.) Azonban még az ilyen modern rend, mint az 1917-ben alapított Brit Világbirodalom Rendje sem jött létre köpeny nélkül (rózsaszínű selyem, gyöngyszürke szegéllyel). A korai rendjeleket a díszes rendi öltözékhez illő, ékszerszerű, arany rendi láncra függesztve viselték. A célszerűség a XV-XVI. századtól az ünnepélyes alkalmak kivételével a rendjel, a kitüntetés szalagon való viselésének gyakorlatát tette általánossá. A szalag mérete, formája később az egyes fokozatokat, osztályokat is kifejezésre juttatta: a széles, bal csípőig érő vállszalag a legmagasabb fokozatok (nagykereszt, I. osztály), a nyakszalag a középső fokozatok (középkereszt, nagytiszti kereszt, parancsnoki kereszt, II. osztály), a mellszalag pedig az alacsonyabb osztályok, fokozatok (lovagkereszt, kiskereszt, III-IV29 V. osztályok) hordozója lett. Az összes fokozat mellszalagon való viselése korunkban van terjedőben, bár sok ország megtartotta hagyományos kitüntetéseit és viselési szokásait. A korai rendszalagok egyszínűek (vörös, zöld, kék stb.) voltak. A kitüntetések számának sokasodásával a többszínű, sávos szalagok terjedtek el, a színösszeállításokban szívesen alkalmazták az alapító uralkodóház színeit vagy a nemzeti színeket. Minden országban meghatározták a rendjelek, kitüntetések szigorú viselési szabályait, később viselési sorrendjét. A korai rendjeleket kizárólag eredetben, állandóan és a rendi alapszabályok által előírt viselési összeférhetetlenség mellett (adott rend jelvényével egyidőben más rendjel nem volt viselhető) kellett a lovagoknak a ruházatukon hordaniuk. Az egyházi lovagrendekhez hasonlóan a világi uralkodók is kizárták ugyanis, hogy az ő nagy rendjük lovagja egyidejűleg más, idegen lovagrendnek a tagja legyen. Az érdemrendek létesítésével vált lehetővé további rendjelek, kitüntetések elfogadása és a több kitüntetés egyidejű viselése, de maximális figyelemmel a már említett viselési szabályokra, ill. adott rend alapszabályaira. A kitüntetések számának növekedésével ésszerűsítések bevezetése vált szükségessé. Valamennyi kitüntetést eredetiben csak ünnepélyes alkalmakkor kellett tulajdonosaiknak viselniük. Több vállszalagos vagy nyakszalagos fokozat birtoklása esetén általános alapelv szerint a legmagasabb rangút, míg a többi vállszalagos kitüntetést a csillag(ok) feltűzésével jelezték, ill. a nyakban viselt többi keresztnek a gombolás vonalában, egymás alatt volt a viselési helye (a rangsor fölülről lefelé számítandó); a mellszalagos fokozatokat a bal mellen, vízszintesen helyezték el, a szív felől kifelé haladó rangsorban. A saját ország kitüntetései mindig előnyben részesültek, csak ezeket követték a más államok kitüntetései, a meghatározott viselési sorrendben. A múlt század második feléig (a Monarchiában még a XX. század elején is) a kitüntetések állandó, mindennapos viselésére kötelezték a kitüntetetteket. Az állandó viselés - különösen a katonák esetében - azonban nyomot hagyott magán a kitüntetésen. Ez vezetett az ún. viseleti példányok, másolatok készíttetéséhez, hogy védjék az eredetit. Adott rendjel, kitüntetés miniatűr változatait, kicsinyített másait kizárólag polgári ruházaton (szalag nélkül vagy szalagon, esetenként frakkláncon) lehetett viselni. A praktikum hozta létre a gomblyukszalagot (a szalag önállóan is jelölheti a kitüntetést) és a katonai egyenruhák bal oldalára feltűzött szalagsávot. Az ésszerűsítés eredménye volt a katonai egyenruhákon viselhető kisdekorá-