Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

kertünk. Gyermekéveimből öt-hat évet itt éltem le. S hozzátehetem, életemnek legboldogabb évei voltak ezek. Atyám is mihamar beleélte magát szerény hivatáskörébe. Temperamentumos, heves vérmérsékletű természete, optimista világfelfogása a jövőt rózsaszínben látta. Földecskéjét most már egy simái gazdának adta felébe. A szőlőt és a bujtosi lucernást azonban megtartotta, mert a kocsiról, lóról lemondani nem tudott. Még a régi jó időkből volt egy féderes kocsija és egy homokfutója, meg szánja. Ezeknek és a lovaknak is akadt helyük. Ugyanis a nagy udvar közepén volt még egy kis ház, a fogházőrök lakása. Ennek a végében fészer és istálló állott. így hát berendezkedhetett gusztusa szerint... A gimnáziumban tanáraim kezdettől fogva felkaroltak. Mint jó tanuló, tandíjmentes és ösztöndíjas voltam. Már a negyedik osztályban nevelőségre is ajánlottak tanáraim. Ezután is fel, a nyolcadik osztályig voltak növendékeim. Tanáraim közül Martinyi József, Leffler Sámuel, Szlabóczky Imre, de különösen Mészáros Ferenc voltak fejlődésemre nagy hatással... A majális a legkedvesebb, a legnépszerűbb ifjúsági mulatság volt. Ebben részt vett felekezeti különbség nélkül a város minden tanulója. A gimnázium diákjai vitték a főszerepet. A majálist előző napon a legfelső két osztály tanulói cigányzene mellett felkeresték az igazgatót, az esperes lelkészt, a polgármestert lakásaikon ezzel a felkiáltással: „Lesz, lesz, lesz, holnap meglesz a majális." Előbb elénekelték a Himnuszt, utána a cigányzenekar a Rákóczi-indulót játszotta. A hetedik és nyolcadik osztályú tanulóknak a tanári kar megengedte, hogy a maguk számára egy kis hordó bort vegyenek, amit a Sóstó nagyszállójában kibérelt szobában helyeztek el. Az ifjúság a majális reggelén nemzeti zászló alatt, tanárainak kíséretében kettős rendekben vonult fel és az erdőbe érve széjjeloszlott. Ám Kovács tanár úr ekkor előrement és ott is megkívánta, hogy a diákok szét ne széledjenek, a majálison pedig beült a diákok bérelt szobájába, és vigyázott arra, hogy a borral csínján bánjanak, egyes rakoncátlanok be ne csípjenek. Mi, idősebb diákok, Benczi Gyula zenekara mellett, a felejthetetlen, kedves nap jó részét vígan, tánccal, a kisebbek pedig felügyelet mellett gyermekjátékokkal töltötték el. A majálisra bejött a tanya népe is. Egész szekértábor volt itt. A tanyaiak is összeverődtek, a magukkal hozott elemózsiával kínálgatták egymást, a férfiak elborozgattak, az asszonyok dalolgattak, pletykálgattak, szóval az egész város jó kedvvel mulatott." Irodalom: Adriányi László: A régi Nyíregyháza. Kelet-Magyarország, 1966. május 15. 56