Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Sziklay László (Kassa, 1912. január 9—Budapest, 1987. június 26.) Felvidéki literátor családból származott. Sziklay Ferenc író és szerkesztő fia volt. A budapesti egyetemen az Eötvös kollégium tagjaként szerzett magyar-francia szakos tanári diplomát. 1934-ben került a nyíregyházi Kossuth Gimnáziumba. A tanári munka mellett igen aktív szerepet vállalt a Bessenyei Körben, s egyik leggyakoribb szerzője volt az akkor induló Szabolcsi Szemlének is. Publikációi sokoldalú érdeklődésről és tehetségről vallanak. írt elbeszéléseket, tanulmányokat és könyvismertetéseket. Már a Szemle első évfolyamában is szerepelt, s még a tizedikben is jelent meg írása, jóllehet akkor már két év óta Kassán élt. Tájékozódásáról leginkább tanulmányai vallanak. Gyakran írt felvidéki, szlovenszkói, kisebbségi kérdésekről, Közép-Európa szellemi problémáiról. írásainak egy részét Spektator és Dunai álnéven közölte. 1939-től meghívott előadóként a debreceni egyetemen is tevékenykedett 1941ig maradt Nyíregyházán, a Felvidék visszacsatolása után ugyanis a kassai Kereskedelmi Főiskola tanára lett. A háború után egy ideig a szegedi Pedagógiai Főiskolán tanított, 1956-tól pedig az Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatársa, majd osztályvezetője volt. Közben megszerezte az irodalomtudományok kandidátusa és doktora fokozatot is. Sok más témáról is írt, fő kutatási területe azonban a szlovák irodalom és a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok története volt. Fontosabb művei: Hviezdoslav, 1939; A szlovák irodalom, 1942; A századvég ellenzéki irodalmának történetéből. Gáspár Imre, 1955; A szlovák irodalom története, 1962; Szomszédainkról, 1974; Együttélés és többnyelvűség az irodalomban, 1987. Irodalom: Fried István: Utószó az Együttélés ... című kötethez. Fried István: Sziklay László emlékére. Élet és Irodalom. 1987. július 19. 128