Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Gesztelyi Nagy Zoltán (Nagyvárad, 1915. október 16—Nyíregyháza, 1990. február 1.) Református lelkészi családból származott. Iskolai tanulmányait Debrecenben, Sárospatakon és Hajdúböszörményben végezte. Érettségi után a budapesti Közgazdasági Egyetem hallgatója volt, de végbizonyítványt nem szerzett, újságíró lett. Nagyon korán kezdett publikálni különböző diáklapokban és újságokban, később a Nyugat, a Magyar Csillag és a Válasz is közölte írásait. A népi írók mozgalmához csatlakozott, személyes ismeretségbe került Illyés Gyulával, Németh Lászlóval és Veres Péterrel. Részt vett a Márciusi Front megalakításában és a balatonszárszói konferencia megszervezésében. A 30-as években a Tiszántúli Független Újság munkatársa volt. A háború után különböző lapoknál dolgozott, 1948 végén azonban internálták. Az 50-es évek elején Recsket is megjárta. Csak 1954-ben szabadult. Rehabilitása után az Esti Hírlap munkatársa volt. 1968 elején került Nyíregyházára, s nyugdíjazásáig a Kelet-Magyarország szerkesztőségében dolgozott. Itteni legemlékezetesebb szereplése az a cikksorozat volt, amelyet a megyei pártbizottság kérésére Végh Antal híres penészleki szociográfiájának ellensúlyozására írt. Az Állóvíz szerzőjével ellentétben idilli képet igyekezett festeni Penészlekről, a Jimbes-lombos''' nyírségi faluról. Rá is ragadt ez a jelző. Ettől kezdve csak „limbeslombos újságíró''-nak nevezték őt a csípős nyelvű nyíregyháziak. Nyugdíjazása után felváltva Nyíregyházán és Kölesén élt. Zsámbékon temették el. 129