Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Illyés Gyula (Rácegrespuszta, 1902.november 2—Budapest, 1983. április 15.) Illyés Gyula fiatal korától kezdve sokat utazott a világban, itthon azonban inkább csak az ország nyugati felét ismerte. Élete nagyrészt Budapest, Tolna és Tihany háromszögében telt, még Debrecenig sem igen jutott el. Hogy 1962-ben mégis elszánta magát egy nyíregyházi utazásra, az elsősorban Váci Mihálynak köszönhető. Közismert, hogy milyen fontos szerepe volt Illyésnek a betegeskedése miatt megkésetten induló Váci pályakezdésének alakulásában. Ettől kezdve kölcsönös vonzódás fejlődött ki közöttük, amely 1962-ben, közös olaszországi utazásuk idején mélyült igazi barátsággá. E barátságnak tudható be, hogy engedett Váci rábeszélésének, s elfogadta a nyíregyházi meghívást. Hogy ne csak családi látogatás legyen, az utazást az Ünnepi Könyvhét rendezvényeinek időpontjával kapcsolták össze. A látogatás végül vegyes érzelmekkel zárult. A Váci-szülőknél töltött idő a legbensőségesebb emlékeket ébresztette a költőben, saját otthoni élményei elevenedtek meg lelkében. Később ő maga így vallott erről: „...még Nyíregyházán is voltam a szüleinél, elvitt oda, s akkor ébredtem rá, hogy pontosan az a társadalmi kör az övé, amit én is a legjobban ismertem, és amit én igen sokra tartottam a magyar szellemi élet számára is,... ahogyan Mihálynak az édesanyja főzött, megterített, akár pontosan az anyám. Az a példás megtérítés, damasztabrosz, ami olyan kemény volt, mint a bádog, a szalvéta, akár az anyámé... A húslevesben pontosan azok a zsírpöttyök, úgy elkészítve — noha Tolna és Nyíregyháza elég távol —, teljesen az a réteg. Hát még az édesapja. Amikor kimentünk az udvarra, ott minden talpalatnyi föld ki volt használva, virágok voltak, rózsafák, megint csak akár az én anyai nagy szüleimnél. Kicsi kert volt, de ápoltabb volt, mint egy üvegház." (Beszélgetés Illyés Gyulával. Szabolcs-Szatmári Szemle. 1984. 4.) A nyíregyházi tartózkodás irodalmi része már nem hagyott ennyire egyértelműen kedvező emlékeket a költőben. Bár ez is jól kezdődött. A könyvheti megnyitó napjának délutánján sóstói kirándulás szerepelt a programban. A társaság tagjai (néhány hivatalos személy, a költő tisztelői, az irodalom iránt érdeklődő tanárok) a megyeháza előtti térről, az akkor még létező villamos nyitott kocsijaiban utaztak ki a fürdőhelyre, ahol a szálloda teraszán összetolt asztaloknál hangulatos beszélgetés alakult ki, amelyen természetesen a költő vitte a szót. Utána kisebb csoportokra szakadozva, séta következett a parkban, a tó körül és a szigeten. A költőnek láthatóan nagyon tetszett a május végi zöldben tündöklő Sóstó. Többször is elmondta, nem is gondolta volna, hogy ilyen üde oázist találhat itt a nyíri homokvilág közepén. Kevésbé jó benyomásokat szerezhetett az esti irodalmi rendezvényen. A József Attila Művelődési Házban (voltaképpen a Korona Szálló nagytermében) tartott 110