Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Jaj lelkem! Lett ollyan lakodalom! Hm mi vót ott?! A trombitát csak akkor futták, ha hadsereg kellett. Mán akkor oszt elgyöttem onnan, áztat nem tudom, hogy használták-i. A vín bocs meg ottmaradt a királynál. Mikor hazamentek, a fijű meg a jány, a böcset nígyfele vágatta (a király), hogy nem mondta meg mire lehet használni a lovat! Szerette vóna felesígűl venni a királyjánt. Gyönyörű szép kisasszon vót a! Sz láttam én! 8. GONDOLD MEG, MIT BESZÍLSZ! Egy ember vetette a kölest,oszt mikor elszórta az utolsó marikkal, csak annyit mondott: - Na! ördög vigyen! Hát nem vitte el, de odaállt mellé egy ördög rögtön, őrizni. Szájjík hát oda egy vadgalamb! - De az ördög mind kancsi, meg sánta! - Ollyat ordított,hogy két düllörűl is elment a madár! Hát kikőtt a köles, oszt nyőtt. De eccer azt mondja a födszomszidja: - Szomszíd! Pereg a köles! - Megyek hónap kaszálni! Ki is ment. De, hogy odament, lássa, hogy egy vínember ott áll a vígibe. Letette a kaszájjat,oszt kezdte fenni a kaszát. Aszongya a vínember: - Mit akar maga itt? - Kaszálni akarom ezt a kölest! - Asz bizon nem kaszájja! Hát nem tudja? Mikor elvetette, nekem adta! Azűta mindig őrzöm. Most írjem meg av89