Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

val, hogy Őriztem, oszt nem lesz kölesem? Nem adom! Az enyim a köles! Dehát: ű szeginy ember! Nagy szüksíge vóna rá. Addig okoskodtak, hogy azt mondta a vínember: Hozzík neki olyan lovat,amilyet még ű nem látott. Hát odadja neki a kölest. Felvette a tarlsznyájját, oszt elment haza. Vót egy nagyfene füstös felesíge: - Mir jöttél haza? - Hallgass! Ott van egy halálos pocsik vínember! Nem hagyja a kölest, hogyhát: vigyek neki olyan lovat,amilyet ü nem látott! - Hogy a görcs fogja meg a szemit! Na megájj.majd adok én neki lovat! Mikor odaírtek, mán közel vótak a vinemberhe,az aszszony nígykézláb állt,nyakába hajtotta a szoknyájját:s....Ive ment az ördög fele. Az ember meg keresztül tette a lábát az asszony fejinél, mintha lovon ült vóna! Akkor odas....lt az ördöghö. Am meg nízte a kancsal pofájjával, hogy mi lehet a? Mikor odaírtek az ördöghö: - Hó! mondta az ember. Megállt az asszon. Az ördög meg nízte. - Hun vette maga ezt a lovat? Be rettenetes egy jószág! - aszongya. - hasa alatt a serínnye, de a serínnye közt a szájjá! Hogy eszik a? (Egye le a fene!) Akkor az asszony ugy tett a farával,mintha fel akarta vóna lökni a farát.Az ember meg rákijátott az ördögre: - Vigyázzík, mer felágaskodik! Úgy elszaladt az ördög, hogy tán még most is szalad! Az asszon meg ment kacagva hazafele. Az ember ott maradt: kaszálni a kölest. A fene egye le! A nagyvilágba megtörtinhetett ilyesmi ! 9e