Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Nem is ment a királyi házho az apjával a fijű. Mint orvos, űgy járkált a világba: össze-vissza az országokba. Hát oszt: ráakadt! Mert a világrdl, ahunnan csak tudta az a király, ahun a királykisasszon vót: összeszeette az orvosokat, mert olyan háborodottnak tette magát a kisasszon. Ű is jelentkezett: mint orvos. Hát ez egy különszoba vót, a kisasszon ott feküdt valami ágyon. Hát: ez az orvos osztán, akki orvosnak jelentette magát, bekírte, hogy u egyedül akarja meglátni. Mikor oszt bement Cí egyedüli maga: észrevette a kisasszon, hogy valaki bement,oszt elkezdett kapkodni!Akkor e meg azt mondja szép lassan,hogy: - Haj! Irénkém! Irénkém! Decsak: nagy ravasz vagy! Kinyissa ám a jány a szemit, rámereszti az orvosra: Ki tudja az ű nevit? Akkor megint mondja neki: - Hej! Muncikám! Muncikám! Űgy csinálj mindent,ahogy mondom! Mos mán egy kicsit értelmesebb legyél, mintha mán azt fogja mondani a király, hogy: gyógyultál e kicsit! Na, akkor kiment a jántúl a királyho. A királly kérdi , hogy: - Mit látott? Vagy mit tud? - Azt tapasztaltam, hogy a n8t: valami bűvös jószágon hozhatták ide. Nem is tudom helyrehozni, csak hogyha arra a bűvös lüra ráültetjük. Temjénfüsttel körülveszi a katonaság, én pedig másik temjénfüsttel a lu körűi füstülök. - Pedig csak azír, hogy ne lássák, hogy ű micsinál! Esze vót annak! Mikor a temjénfüst körűivette mindenütt, felpattant a jánho a lüra, megcsavarta a jobbcsapot, oszt gyerünk, mint a villám,fel a levegőbe! Kijabált mán oszt a király: - Nyilat! Nyilat! De mán messzi vót. fgy lopta haza. 88