Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Harmadik egy bűvös lovat, akki a levegőbe járt! (Csak meg kellett a zódalán csavarni egy csapot,oszt akkor úgy ment fel, mint egy villám!) A trombitát meg ara lehetett használni, hogyha azt megfútta egy vezér, akkor a hadsereg rögtön előált! A kilenc kis pávát pedig ara használták, hogy mikor bú' termís akart lenni (vót annak háza,olyan kis bódéjja),akkor kinn sétáltak; ha rossz esztendő'következett, akkor benn tanyáztak. De joszt e lett a nagy hiba,hogy a királynak vót mán egy legín fija. Az se nem kérdett,se nem hallott,csak rákavarodott a lúra, ammit a bocs hozott! Asse kérdte, hogy hogy lehet visszajönni, vagy valami? Azt kérdte a király a bőcstú'l: - Hát oszt, nem mondták meg a fÍjamnak, hogy bánnyík vele? - Nekem nem vót ara üdóm. - aszmonta a bó'cs. - Hát oszt, mikor gyön vissza? - kérdte a király. - Maj, ha feltámadás lesz! - asz felelte a bó'cs. Hát oszt, úgy elment az avval a lúval akkor,hogy egy idegen király birtokába szállt le vele. De ügyi, hát míg ment - okos ember vót az a fijatalember -, esz tudta, ha úgy csinálták, ha felfele megy, úgy is lehet, hogy lefele mennyik! Az oszt tapogatta: ha a jobbódaiát csavarta meg, felfele ment, ha a baloldalon, akkor mán lefele! Hát leszállt oszt, mondom, a királlyi kastíly tetejire. (Itt is olyan templomot akarnak csinálni, hogy laposs lesz a teteje. Az is olyan vót.) A lovat otthatta odafenn, kereste a folyasót. Járt ű ollyan hellyen máskor is. Uttyába akadt egy órijás! Ott feküdt a zajtóba, kérészbe. Ott aludt. Elvette a kardot tűi le. Akkor odament 85