Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

az ajtóho, felnyissa, lelkem! Hát ott van e gyönyörű szép királykisasszon, aaj! Három komorna körülötte! Hát, hijába vótak mellette a komornak, ű fel tudta kőteni ügy,hogy azok nem vettík észre. Meglátta a szép fijatalembert! Hát nem szólt a komornáknak, hanem avval beszíIgetett csak. Csak a szép ember kellett neki. De mijjen aranyos vöt az a kisasszon! Hogy csillogott az a gyönyörű szép két szeme! Erre felíbredtek oszt a komornak is. Hát ment is az órijás neki, hogy: majd így lesz, hogy lesz! De mán akkor kézibe vöt az órijás kardja. Meg akarta fogni, de jobbnak látta: hátraugrani - kettőt, mint egyet előre! Na osztán:jelentettik a királynak! Ak király osztán, ammír meg merte becstelen!

teni az ű házát,királyi iletit, hát: ütközetbe hitta! Akkor egy század katonaságot egy olyan tisztáson:öszszeállitottak - karikába! Károlynak is adtak vóna lovat, de neki nem kellett, csak az övé. Lehozatta onnét a tetőrül, oszt azt állította a karika közepi re: oszt ű arra ült. Ammikor elhangzott a rohamszó, akkor ű megcsavarta csak: oda, oszt fel, mint mikor a fecske száll! A katonaság meg összeszaladt,oszt egymást szurkálták össze. Akkor ment a vezér jelenteni a királynak, hogy: - Uram! Felsiges uram! Em maga a zisten vót! Na, élig ez egynek! A jánt elvitte, de nem akkor, máskor ment írté. Leszállt az ípűlet tetejíre, oszt onnan szálltak el,az ípűlet tetejirűl az apjáho haza. Mikor hazaírtek - azt tessik meggondolni - nem akarta rögtön hazavinni a kastíllyba, hanem bevitte a kertísz lakásába a lüval együtt. Az akkor elment az apja házába a kastíllyba, hogy nagy finyessiggel mennek irte. 86