Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

baltát, osztán belevágta egy ílőfába, ötven lípísrú'l egyhajintásra,úgy, hogy megált a fába! Akkor odadott a fijúnak egy másik baltát: - Na, nesze! Te meg eztet hajincsd bele abba a fába! Hogy elgórta a fijú, a Róbert baltájjának a nyel it kétfelé hasította, oszt ügy ált meg a fába. (Valami fickó vdt a zis!) Annyit mondott neki csak: - Hát, idővel nagyfijú lehetne beló'lled! Akkor felkírte még a többit, hogy: - Megtértek, vagy nem?! Asz felel tik, hogy nem térnek, nem kell nekik a paposkodás. Akkor mind agyonltftte,a zösszest. Még azt a fijút is, akki akkor akart jelenkezni hozzá! Mind, mind egy cseppig! A lovakat elcsapta, mennyik, amere akar. Akkor u elindult zarándoknak. (Vótak a zerdőbe olyan öreg papok,magányos egyedülbe.) Hát olyat keresett. Attűl kérdett tanácsot, hogy micsinájjík? A za pap mondta neki: - Hájjal itt, fi

jam! - Adott neki vacsorát. - Maj reggel megmondom, micsinájj! Reggerre megálmodta a za pap. (Az ollyanoknak az angyal szokta megjelenteni, amit kívánnak!) Hát oszt, aszmonta neki a pap reggerre: - Én is tudok tanácsot adni, de itt lakik egy másik pap - mondta,hogy mék iránba -, a több tanácsot tud adni! A zis ugyanazt mondta neki, hogy hájjon ott! Hátoszt ott hált. Mán reggel aszmonta neki, hogy: - Alázd meg magad, hogy az úton nevetnek, meg jáccanak, gúnyolnak a gyerekik. Oe ne szójj semmit! Kutyákkal egyél! Kutyákkal feküggyél! Hát oszt,bekerült egy kastíllyba! Nagy vendígsíg vót. Hát oszt, akkor adtak vdna tányírba neki levest. Nem fogadta el, nem vette el! De mindígcsak ott ált a zajtófé82