Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

len. Hát, valamék úriember egy nagy darab csontot odalökött a kutyáknak. (Vótak ott olyan vizslakutyák.) Felkapta a kutya.Ű is odaugrott,oszt megfogta a szájjávai ö is. így oszt próbára löktek még többet is. Róbert utánnaszökdösött, mint a többi kutya! A király meg a szomszíggyával összetűzött.(Mer a királyháznál vót.) Háborüba kezdett. Mindig gyött az avizió, hogy mán itt vannak,mán ott vannak. (Mint az oroszok.)Akkor kapta magát, vót azoknak virágoskert, gyümöcsöskert,a közepibe egy kút. Megált a kútnál, összetette a kézit, imátkozott valamit, ott termett rögtön egy fehír lú, szerszámmal, mindennel, cakk-pakk! Kivágtatott a harctérre. Dűlt előtte az ellensig! Visszaverte mán azt is, amennyin bejöttek. Megin ment az avizió,hogy egy szűrkelovas vitéz nagy aratást csinált!(Nem ismertík azt!) Királynak vót egy níma jánya.Am meg a zemeletrűl látta, mikor a kűttűl elment. Azt is látta, mikor visszagyött. A lü eltűnt a kútnál, Q ment a kutyák közzé megin. Ez megismétlődött még kéccer. De ezt mind a három ízbe látta az a nima jány. Hát oszt, ennélfogva megnyertík a háborút. Mikor mán meg vót nyerve, akkor a vezér, aki hadvezér vót, megkérte a királykisasszon kézit! A níma jánnyal vót egy olyan ember, akki mutogatással tudott vele beszilni. Hát oszt,mikor megmondta neki,hogy ki kírte meg a kezít, akkor mutatott a jány,hogy aho megyén,akki ott a kutyákkal fekszik. Hozzáadta a király. Mer ammikor mán harmaccor ment, meg akarták fogni a vezéreji, meg akarták nízni, hogy ki ja? De hogy az ott vágtatott, a vezérek elébeáltak a szuronnyal, oszt a lábszárába szúródott a zegyik vezér szuronnyának a hegyi, oszt beletört. Kutyák nyaldosták orvos helyett. 83