Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

a bábát is, a dajkát. Meg is gyött a zaz üdó', hogy meg kellett neki lenni. Három íjjel kínozta a zanyját, meg három nap. Bezon.Meg kellett írté adózni! Felfürösztöttík.Tisztába tettík. Adták a dajka kézibe rögtön. Szájába adta a mejjit; rögtön leharapta a mejje bimbójját! Nevelőt fogadtak mellé, azt meg agyonzúzta eccer,mikor aludt. Mán mikor oszt felcseperedett, akkor meg a legrosszabbakat cselekedte. Mindig. Feltörte a templomokat, meg ellopta a szípasszonyokat,meg a sziép jányokat.Oe nem maga. Társat keresett magamellé. Ollyan cimborákat, mint umaga. Jártak panaszra a zapjáho, ahun iIlyen csint csinált, hogy: - A fijad esz csinálta,meg asz csinálta! Ellopta kincsemet !Felesigémet! Meg a jányomat! - IIlyeneket csinált! Bandájja vót neki. Kinn laktak, hegybe-i, mibe? Csak nem a kastíllyba laktak. Eccer meghallotta, hogy az anyja a nyaralókastíllyába van. Lúra tflt. Akkor oszt magábaszállt, hogy megnizi a zanyját. Ezt meglátták a cselédek, hogy megy, hát mondták az anyjának, hogy: - Gyön Róbert! Az anyja kiment elibe, letérgyepelt, osztán azt mongya a fijának, hogy: - ölj meg engemet! Mer a te szerencsitlensígednek én vagyok az oka! (Hát! Mikor kírte az ördögöt, hogy aggyon a zördög, ha az Isten nem ád!) De nem bántotta a zannyát! Nem. Csak megtudta, hogy hun a hiba. Ekkor osztán elment vissza a barlangba,ahun a többi vót.Kírte űket.hogy térjenek meg!Nem hallgattak rá. - Nincs szüksigünk paposkodásra! - mondták. Ekkor, íppen akkor ment oda egy fijatalember, hogy bejálna oda társnak a bandába. Akkor Róbert felvett egy