Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Bevitte a tizenkettedik szobába a dögöket, halottakat, azt is.ammeknek kiszúrta a szemit, bezárta ükét,oszt a többi üressen maradt. Úgy vitte az anyját oda, szobába. - Na, anyukám! Nem kell kunyhón gondolkoznunk,ebbe a palotába meg lakhatunk, míg íjjünk is! Nahát osztán,Jancsinak menni kellett ílelem után,mer ha nem fogott vadat: nem ettek, avval íltek ük. Szarvast, nyulat, vagy foglyot. A vinasszony meg maga szamukiáit oszt,mikor a fija nem vót otthon. Bejárta a szobákat,mindig keresett valamit. Hát, tizenkettedik szobában ottan, valahogy íszrevette az ílő órijás, hát kiszólt osztán: - Nem tudom, nó' vagy, vagy fírfi vagy? Mongya az asszony: - NŐ vagyok! Akkor rimánkodott az órijás: - Eressze ki, ha csak teheti! Hát a vinasszony, mikor hazament a fija: - Hát, fi jam! Hogy lehet a, hogy a tizenegy szobának a kúccsát idadtad, a tizenkettedikét meg megtagadtad tűilem? - Nem szükséges am mamának. - aszongya. (Pedig szükséges lett, fene egye meg!) Hát az órjás ara kírte az asszont, hogy: - Tegye beteggé magát, hogy nagyon beteg. De van ott az erdőbe egy fijas farkas; annak a fijának a máját akarja megenni! Tudta Jancsi,hogy hun van a fijas farkas.El is ment. Ott szoptatta a farkas a kis kölykeit. Egyet felvett Jancsi. Megszólalt a farkas: - Jancsi! Ha elviszed a fÍjamat,ha nem lesz rá szüksíg, szípen ereszd vissza! Hanem, megájj csak! Adok neked egy süvó'tó't; netalán valami bajod lesz, megfűvod, osztán 76